Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 5. szám - Erdődy Edit: Sors és szerep (Márai Sándor: A kassai polgárok című drámájáról)

sa. Ehhez a Dómhoz faragja a művész a szobrot, ezt kell felépítenie a polgárságnak, ha elmúlik a vész. A dóm harangjának zengésével zárul A kassai polgárok és a Kassai őrjárat is — mintegy a végső, örök dolgok irányába tárva szét a közvetlen jelen baljós színű kárpitjait. A templom: a keresztény Európa szimbóluma is; ezért kell felépíteni Kassa polgárainak újra meg újra, ez biztosítja az Európához való tartozást. Hiszen „A dómtornyok kötözik össze, légvonalban, a keresztény európai kultúra őrhelyeit.” — írja Márai, megpillantva a repülőgépből a kassai dóim tornyát.

Ma, amikor úgy tűnik, egyre inkább leszakadunk ennek az Európának a testéről, amikor egyre inkább elenyésznek az olyan értékek, mint az ízlés, a magatartás, a jó modor, a jog és az udvariasság nemcsak polgári erényei, talán nem teljesen haszontalan felidézni és újragondolni Márai utópisztikus paraboláját. Utópia? Mítosz? Az is, bizonyára. De mégiscsak van ennek a mítosznak, ennek az utópiának a valóságba átnyúló vetülete is, maradandó és szilárd. Hiszen áll még a Dóm, boltíveivel, tornyaival és szobraival, hordozva a régi mesterek 'kezenyomát, hajdani kőfaragók vívódásait.

410