Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Márai Sándor: Beszéd az egyszerű nácival
vagyok az Űt, az Igazság, az Élet.” Nyilvánvaló, hogy ez már nem politikai hitvallás. Egyszerűen hitvallás. A Messiás, akinek nem kell indokolni, csak kinyilatkoztatni, megjelenik a vizek fölött és beszél. Goebbels hallgat, a levegőbe néz. Talán az egyetlen arc a teremben, amely elárulja, hogy közben gondol is valamit. Ha ez egyszer komolyan megszólal, kellemetleneket fog mondani. 4. Amit mond a vezér, az közismert; ahogy mondja, az ebben a teremben valószínűleg meggyőző. A hit minden. A hangszóró különben is meggyőző valami, nehéz túlkiabálni. Mintha forró vizet innál, olyan ez a beszéd. Nincs íze, nincs szaga, de forró, éget. Künn az udvaron komor, kettős sorfal őrzi a Vezér s a vezérek autóparkját. Nem várom (be a gyűlés végét. Hitler beszéde után elmegyek. Az óriási luxusautókat testőrök állják körül. Nem is láttam még ilyen mammu(autókat. A személyes reprezentálásra, úgy látszik, futja miég a [perselyekből. (Mert az üzemköltségre már nem futja.) A fagyos, kihalt utcán a ritka járókelőket is továbbmenésre nógatják a rendőrök. Pár lépéssel odébb a berlini utca normális, élénk éjszakai képe. A német nép nagy, és sokféle meggyőződésű. Egyötöde hallgat csak, meggyőződésből, számításból, vagy a kétségbeesés zavarában a Messiásra, aki a magnézium dús fényében most a Sportpalast dobogóján áll hívői előtt. Ez az egyötöd nem fog felülkerekedni a hatvanmillión, ezt ma tudja már a Messiás is. De ez az egyötöd a hatvanmillióból mérhetetlen kárt, zavart, nyugtalanságot tud még szerezni hosszú időkön át Németországnak, Európának, a világnak. Amíg ez az egyötöd együtt van és összetart, addig szó nem lehet békéről a világon. Mondom, látni kell az arcokat!... A külföldi tudósítók mellett s2x>lgálatot teljesítő náci pártszolgálatosok voltaképp ellenőrizték a gondjaikra bízottakat. Márai mellé egy csapos jutott, akit másnak felkeresett munkahelyén, az Olivner Platzon. Az „egyszerű nácival” riportot készített, mely állandó rovatában, a Műsoron kí- vül-ben jelent meg az Ojság január 31-i számában. Kiegészítője előző írásának, s némi jelzése annak az iróniának, mellyel az író szemlélte az általa manipulálhat ónak ábrázolt tömegembert. Beszéd az egyszerű nácival Felkerestem az egyszerű nácit, aki civilben csapos a (berlini Olivner-Platzon egy sörmérésben (...) Munkia közben találtam: könyökig felgyűrt ingujjban sokkal emberibbnek tetszett, mint előttevaló napon, rohambricseszben, állán megfeszített sapkaszíjjal. Ezt kérdeztem tőle: , — Miért tetszik a nácikkal tartani? — Azért 'tartok a nácikkal — felelte s letörölte kezét kötényében, pohár gyanúsan fehér Sört állított elém az asztalra, s félkezét csípőjén nyugtatva, 391
