Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Zalán Tibor: Reménytelenek (hangjáték)

FÉRJ A kezedet lá­tom .. FÉRJ Ahogy ki­nyúl. .. FÉRJ A sötét vízből felém... FÉRJ Látom a keze­det.'. KISLÁNY Apa, olyan jó kirándulni! KISLÁNY Apa, olyan szép a napocs­ka! KISLÁNY Apa, én téged szeretlek — nagyon. FÉRJ A kezedet, a kezedet! RENDŐR Tehát azt hiszi, nem az öné a gyerek? FÉRJ Nem tartozik magára. RENDŐR El sem tudja képzelni, milyen fontos mozzanatok lehetnek ezek a nyomozás szempontjából. FÉRJ El tudom képzelni. Tőlem miért nem kérdezi meg, hogy hányszor élünk családi életet az ágyban? Hogy szere­tem-e a feleségemet, a gyerekemet, szeretem-e a munkámat, vagy csak az italt szerettem ... apropó, nem iszik velem egy felest? RENDŐR Köszönöm, szolgálatban nem iszom. FÉRJ Na, ne játssza meg magát! Olyan rendőrrel én még nem találkoztam, aki ne ivott volna, ahogyan maga mondja — szolgálatban. RENDŐR Akkor szerencséje van: most találkozott. FÉRJ Nem hagyhatnánk (abba? RENDŐR De igen. Azért még valamit áruljon el nekem. Asszonyom ... ez annyira indiszkrét... FÉRJ Csak maradjon! Nem fogok amiatt semmit letagadni, hogy ő itt van. RENDŐR Hát jó. Válaszoljon nekem arra la kérdésre: nem nőnél volt-e a gyerekkel? FÉRJ Maga megőrült. A gyerekkel? Egyébként is, minek gondol maga engem? Kérem, hová tűnt a beszélgetés ele­jén megcsillogtatott híres eleganciája, tapintata? RENDŐR Én komolyan kérdeztem ... FÉRJ És ha nőnél voltam? Akkor mi van? Nem ő rabolta el a gyereket. RENDŐR Köszönöm, mára ennyi. Viszontlátásra! FELESÉG Ha megengedi, kikísérem. RENDŐR Köszönöm, ne fáradjon. FÉRJ Hát, mégsem vagy a gyermekem? Anyádnak kapcsolatai vannak. De nem, te az enyém vagy, édes kicsim. Más az apád? Nekem teljesen mindegy. Ragaszko­dom hozzád! Minden más hazugság. Elmegyünk mi innen, mi ketten, új életet kez­dünk. Senki sem fog bennünket ismerni... csak te meg én. És nem leszel olyan, mint az anyád. Ebben biztos vagyok. Megértetted? Veszek neked szép ruhákat, kis kék cipőket... jaj, de szépen élhettünk volna! ha az az ember.. Nem tudom föl­idézni az arcát. Iszonyatos! És az alakját sem. Nem látom, ahogy elindul veled be­felé a házba ... És téged sem látlak. Elfáradtam, kicsim, nagyon, nagyon elfárad­tam. És rossz, hogy te nem az én gyermekem vagy. De most már igen, most már mindörökre az maradsz. FÉRJ A kezedet lá­tom. .. FÉRJ A vízből... FÉRJ .. .nyúlsz fe­lém. .. KISLÁNY Apa, fúj­ja a kezemet a szél. KISLÁNY Hol a Mar- ci-mackóm? ... anyá­nál? KISLÁNY Hol van anya? KISLÁNY Almos vagyok. FELESÉG Elhatároztad, hogy nem fogsz hozzám szólni? FÉRJ Nincs mit mondanom. FELESÉG Gyűlölsz? FÉRJ Nem. Semmit sem érzek irántad. FELESÉG De a gyerek a tiéd, ugye tudod? FÉRJ Nem érdekel az sem, semmi sem érdekel. FELESÉG Nincs nekünk elég bajunk ezen kívül is? FÉRJ Ki az? A férfi... FELESÉG Fontos? Hát nem mindegy? Egyébként sem isme­red. Nem a személyek a fontoslak. Ha veled együtt lehetett volna élni... FÉRJ Nem lehetett, mert én egy állat vagyok. Mocskos, szarházi, kisstílű állat. FELESÉG Ne így, kérlek! Méltóságteljesebben. FÉRJ Még ki is oktatsz, hogyan kell elviselnem a szarvai­mat! FELESÉG Én évek óta viselem, hogy te azt csinálsz a há­36

Next

/
Thumbnails
Contents