Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Alexa Károly: A kölcsönös szóértés jegyében (Beszélgetés Borbándi Gyulával)

élet felől nézve (melynek informáltsága e téren nem mondható kielégítőnek), az egy nemzetiségi problémakörtől eltekintve, valóban alig-álig észlelhető érdembeli emigrációs politikai aktivitás. Annál erősebben az irodalmi és társadalomtudományi. Ez az új történelmi helyzet létrehozott-e már valamiféle új emigrációs stratégiát, valamiféle emigrációs közéleti modus vivendit?

Aligha vitatható, hogy a politikád emigráció mozgásköre szűlkehbé vált. Nem szűnt meg, csak kisebb lett. Hozzátenném, hogy hála Istennek, miután — szerintem — a politikai emigráció célja: önmaga megszüntetése. Vagyis olyan hazad közviszonyok kialakulásának előmozdítása, hogy feleslegessé váljék. A magyarországi és általában a kelet-közép-európai helyzet érezhető javulása következtében kevesebb szükség van az emigráció korrigáló tevékenységére, mint volt harminc vagy húsz évvel ezelőtt. Feladata azonban nem szűnt mag és ha ezt úgy .végzi el, hogy attól a magyar nép állapota nem romlik, hanem javul, a magyarság híre és tekintélye inam csökken, hanem gyarapszik, létj ogosultsága megmarad. A mai stratégia nem lehet a „minél rosszabb, annál jobb” elve, hanem éppen fordítva, annak ellenkezője. Ha magyar emigránsok nem akarnak elszigetelődni a világban, és benne akarnak maradni a kor fő áramában, akkor a maguk szerény eszközeivel és lehetőségeivel az enyhülési folyamatot kellene erősíteniük, mert bebizonyosodott, hogy csak a két világ közötti szóértés, a feszültségek csökkenése és a kölcsönös bizalmatlanságok eloszlása kínálhat a magyar népnek is szabadabb, nyugodtabb és zavartalanabb jövőt. És miután a politikai tevékenység lassan és folyamatosan szellemivé lés kulturálissá alakul át, talán ez is megkönnyíti a kölcsönös megbékélést. A nyugati magyarok lehetőségei rendkívül korlátozottak. Hatalmon kívül vannak és nem belül. De eszközszegénységük ellenére kellő kitartással, szívóssággal és térelemmel eredményesen munkálkodhatnak. Az emigráció nem lebecsülhető szellemi tőkét halmozott fel, közös érdek, hogy ez minél jobban kamatozzék.

Beszélgetésünk lekerekítése gyanánt terveiről kérdezném. íróként, kiadóként, szerkesztőként milyen plánumok foglalkoztatják Borbándi Gyulát?

Némely tervem eléggé távoli, ezért talán felesleges szólni iróla. Ami közeli, nem annyira mint írót, hanem mint kiadót és szerkesztőt foglalkoztat. El akarom készíteni és ki akarom adni a nyugati magyar irodalom bibliográfiáját és lexikonét. Mind a kettő esetében többé-kevéshé túl vagyok a gyűjtőmunkán, hátra van még a kiválasztás, a rendszerezés és a megírás. Megemlíthetem, hogy most jelent meg a Nyugati magyar tanulmányírók antológiája a szerkesztésemben, majdnem két tucat szerző közreműködésével, csaknem ne- gyedfélszáz oldalon. Ez a párdarabja a tavaly kiadott esszénantológiának. Tervem és munkám van bővem.

Köszönöm, hogy szakított időt erre a beszélgetésre.

(Budapest — München, 1987. augusztus-szeptember)

452