Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Ferdinandy György: Tranzit (próza)
olvasol megígéred éveik óta látod itt tologatja bevásárló kocsiját beszélgetne persze ártalmatlan magányos alak. Másnap beugrik a liftbe liheg az ing hasára tapad. Meghívsz? — kérdezi gyorsan félénken vigyorog. Az emeleten mégis (mindjárt jövök!) hirtelen lemarad. Bezárkózol, lecsavarod az ablakokat. Jön tényleg, vidáman csönget, megsajnálod, de nem mozdulsz nem nyitsz ajtót szégyelled magadat. Nem akartam hogy meglássanak — mondja halkan. Figyeltetnek, szaglásznak utánam, az első alkalommal felmondanak. Látod mondja félek. Hangja remeg. Milyen szép kezed van — sóhajt fel áhítatosan. Miért nem engedtél be? Holnap — mondod neki — holnap. Másnap elutazod. Felragyog tolja tovább a bevásárló kocsit nézed a kezedét valaki egyszer húsz éve talán húsz éve senki íme a lényeg. Már bent ülsz a kocsiban a sofőr indítana visszanézed a házra nagy szürke hajó reménység hosszú évek a lépcsőház torkából valaki rohan mögötte alkalmazottaik az éjjeliőr elgáncsolják felállna verik a parkoló autók között bukdácsol orrából füléből ömlik a vér a buzi a buzi üvöltözik megvadult kamaszok. Sír hallod a hangját és pontosan feléd néz aki indulsz iláfott? tudta, hogy .becsapod? A sofőr gázt ad, a repülőtérre ismétli igen és te elveszíted szem elől az embert aki búcsúzni akart húsz év után még egyszer utoljára kinyújtod reszket a kezed. * Az írás töredékes. Munkáiba indulsz, telefonodat a szalagra kapcsolod. A gép az ügyfeleknek ezt mondja: „ez az alfa (béta) (gamma) vállalat irodája. E pillanatban nincsen senki hivatalban. A búgó hang után kérem adja meg nevét, telefonszámát, és olvasson be egy rövid szöveget. Bdliiip.” Este hazatérsz, izzadton, porosán. Italt keversz, kinyújtod a lábaidat. Fáj a fejed, melledre ül a csend, fétkeződdel a kapcsolót keresed öt elvisélhetetlen perc amíg felszívódik a szesz ilyenkor végez magával mondogatod aki mint te mire végiggondolod elfeleded. Ez az alfa (béta) (gamma) vállalat irodája, mondja a gép. E pillanatban nincsen senki a hivtalban... Biliip. Édesem szólal meg lassan rekedten a hang. Emlékszel-e rám? Magad vagy te is, én is. Emlékszel? Kértelek, ó tudom, hiszen már akkor annak idején sem tudtál egyetlen szót egyetlen mozdulatot. Miért nem fellelsz? Édesem megöregszünk és én nagyon nagyon szomorú vagyok. Tudom hogy ez egy hangszalag, persze tudom. Sajnálom hogy megint csak az idődet igen de legalább hallani fogsz eszedbe fogne juttatni valamit ez a hang? Mert én biiip érted biiip veled akadtam édesem büip — mondja a hang. Italt keversz, csóválod a fejed. Keresel, évről évre lépegetsz mint patak medrében aki a víz folyásával ellentétes irányba haliad. Persze hogy ismerted ki lehetett természetesein de nem adta meg a nevét és végeredményben minden magány ismerős és minden szerelmes nő ugyanaz. A törvények időnként keresztezik saját alkalmazásaikat. * Caracasban kiszállsz szobát bérelsz megveszed az esti lapokat. A First National City Bank éwégi mérlege öt gyerek krónikus hasmenésben gyógyszerhiány patikussztrájk a pro-venezuela-mozgalom ellenzi a tejibehozatalt hat partizán 445
