Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Varga Imre: Jegyzet egy régebbi vershez - Szemem zodiákusában (vers)

Hangok nélkül dalolhatok Kéne futnom messze innen Mert itt semmi testi nincsen Hol találok szilárd helyet Ami nem füst köd fellegek Ijesztek tündért rémeket Pata dobban nimfa remeg Kutatok a fák közt egyre Hogy ráleljek a szívemre Csakhogy fölszívta a föld már Jaj de fölitta a köd már Felosztott és szétoldódott Tárgyak között elosztódott Elfoszlott az ékes égben Ég s kövek közt keresgélem Látom mindenütt a tárgyak Egybe némult arccal állnak Nézd emitt e lengő lombot Gyümölcs helyén szemem pillog Arrébb sziklát lelsz köveket Véglegesült érzéseket Kristályként örömet álmot Anyag-lett lelki formákat Amott integet egy targally Valaki így hívott hajdan Amarra patak iramlik Régi nevetésed hangzik Nehéz köd van körülöttem Vaksin bóklászom a ködben Botorkálok bent szememben Képek közt a látó-testben Vakcsontomnál csillag fordul Göncöl tengelye csikordul Gomolyog rám füst köd némán Vánszorgok az ég karéján S ekkor fölrántom fejemet Fölfelé vetem szememet Jaj ha utat arra látnék Gyalogösvényt ha találnék Hold fényét markomba zárnám Etetnék abból madárkát Mesebeli csa/córdcskát Hold fényével föltáplálnám De nincs ösvény se út ottan Nincsen csapás a magasban Most hirtelen csodát látok Zúg csobog az égi árok Vejnemöjnen ős szakálla Csillag-téri csatornában Égbe ásott folyó-ágyban Tündökletes szép mederben