Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Monoszlóy Dezső: Kutyatejet isznak a lepkék (novella)
mindjárt felhívná a portást és megkérdezné, mikor indul a legközelebbi vonat. Azonnal intézkedne, ha nem kopogtatnának az ajtaján. Hát ez meg kicsoda? Az ajtóban Bébi áll. A blúzát gombolja: Legokosabb, ha mielőbb túlesünk rajta. Min akarsz te túlesni? Ja... ? Azt nein lehet. Gábor zavartan ül a szállodai áigyon. Ügy tesz, mintha a lány fedetlen felsőtestét nem vette volna észre. Most már Bébi is zavarban van, nem lép tovább, megáll az ágy előtt. Tudod amolyan férfi balszerencse, katonadolog, egy-két héten belül túlesek rajta ... hadarja Gábor. Így kezdődött, szebben is történhetett volna. Például úgy, hogy bajtársak kivont kardú sorfala közt vonulnak, a menyasszony fehérben, hosz- szú uszállyal, messzire kondul a koronázó templom harangja. De ha így kezdődött, hogy lett belőle mégis eljegyzés? Az eljegyzés felbontása és végül esküvő? Gábornak zúg a füle, az orvosok már figyelmeztették, magas a vérnyomása, ezzel is csinálni kell valamit. Csepeg az infúziós anyag, lassán, egyenletesen. Hová lett Bébi? Alighanem elbújt az,egyik gyógyszerekkel telerakott szekrénybe. A hangját sem hallani, idegenek fecsegnek. Csak két hónap múlva operálnak, sopánkodik az egyik beteg. Én már jövő héten sorra kerülök, újságolja a másik. Akkor magánál már beálltak a bénulási tünetek, vagy olyan jók az összeköttetései? Gábort bosszantja ez a párbeszéd, nem tudja, hol hagyta abba, a templomban-e vagy a szállodában. Se itt, se ott Egy borozóban ülnek Bébivel. Olyan nagy baj, hogy nem voltam szűz? A rómaiak állítólag ... A rómaiak, legyint Gábor, és a torka összeszorul, szívná a cigarettáját, de elfelejtett rágyújtani. Mit csináltatok azzal az elsővel? Az elsővel, arra már nem emlékszem. Olyan hirtelen történt, nem is sejtettem, hogy mi fog következni. Volt több is? Volt. Van egy naplóm, abba napra, órára beírtam mindent, ha akarod megmutatom, Gábor eszi a meggyújtatlan cigarettáját, lassan elfogy az egész, gyűlölet és kéj érzet tölti el, szakítani és ölelkezni szeretne egyszerre. Nem, Bébi nem lehet az ő menyasszonya, az ő menyasszonyának feddhetetlen előéletűnek kell lennie. Így hallotta mindenütt, szülei is erre oktatták. A megrágott bagó keserűséget áraszt a gyomrában, nem tudja ettől, vagy a dühtől, hányinger kerülgeti. Ugyanakkor magához is rántaná Bébit, a saját testével takarná el a többieket. Nem mindegy, hogy mi volt? kérdezi Bébi ártatlan, szelíd hangon. Az a fontos, hogy ezentúl téged szeretlek. Sok évvel később egy leleplezett barát ugyanazt fogja hajtogatni. Mit őrjöngsz, hiszen szeretni csak téged szeretett. Engem? És akkor miért... ? Ebbe bele lehet őrülni. Gábornak pattog a füle, valami a halántékát is feszíti, úgy látszik, még most is fáj. Vagy nem is fáj, csak azt szeretné kibogozni, hogyan romolhatott el, ami már eleve el volt rontva. Utólagosan esetleg sok mindent meg lehetne érteni. Az a szűzi kezdés manapság csakúgyan nevetséges igény. Hanem azután! Egyelőre azonban ott ülnek a borozóban, Bébi minden kérdésre készségesen válaszol. Milyen volt azzal a ... ? Jó, mondja Bébi, semmi különös, szép nagy fürdőszobája volt. Gábor annak a fürdőszobának minden csempéjét ismeri. Bébitől tudja a színét, a méretét, hogyan sorakoztak egymás mellett a különféle kölnivizek, orvosságosüvegek, ismeretlen rendeltetésű fiolák és hogy egy bár is volt a fürdőszobában, parányi bár, konyakosfiaskókkal, poharakkal. De nemcsak Bébitől tudja mindezt, közös életüknek nem volt olyan esztendeje, a legboldogabb éveket is ideszámítva, hogy legalább néhány percre körül ne szimatoljon a sohasem látott fürdőszoba berendezési tárgyai között. Ilyenkor annak a gyűlölt idegein úrnak a fürdőköpenyét, és hálókabátját is megtapogatta. Az ápolónő becsukja a szekrényt és kinyitja. Dobozokat vesz elő belőle, 414
