Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Kőrössi P. József: átmenetiránytű és átmenetrend avagy: ki kicsoda az átmenetrendben (vers)
menti szél, jónás tagadhatatlan önbizalmának, magabiztosságának ismeretében állíthatjuk, hogy ő, maga jónás, a mutatványos, a szónok és cirkuszigazgató nyelné el — valószínűleg keresztbe — a bibliai nagyhalat. Jónás nyugodalmasan üldögélhet az úr pitvarában. Üzletet köthet — példának okáért — az úrral; álarcosbálokat rendezhet, ahol — az úr nagy örömére — a lányok lányoknak, a mutatványos mutatványos- jónásnak, jónás pedig jónásnak, esetleg, vagy: csakazértis, jánosnak álcázza magát. jónás azonban pihen. jánosra, a cirkuszigazgatóra és szónokra vár, a hasonmásoló hasonmásra, aki nem érkezik. És jónáson lassan-lassan már a félelem is uralkodik. Nem gondol sem dunai sem pataki hajókirándulásra. Nem venné fel a küzdelmet a Forrásvidéki Kalózokkal* Kerüli a találkozást, bujkál a félszeg berettyócápa elől. Nem akar találkozni a cettel. Egy feltételezett találkozás esetén nem nyelné el a nagy halat hosszába sem, nemhogy keresztbe. Imára is szivesen hajtaná a fejét, ha az imádkozás szertartásait valamikor megtanították volna neki. jónás vár. És fél. Az úr rövidesen hallani akarja. Mit mond majd neki?! Az úr lehetséges kérdéseit találgatja jónás, fontolgatja a lehetséges válaszokat. Elhanyagolja tanítványait és hasonmásait, jónás most fél. Töpreng és vacog félelmében. Lóg a torkában mint a nyújtón. Összeomlik mint a karikacsapás. Nem a megfelelő szó aláhúzásával válaszol. Rozsdás mellére kifutópálya-terepszínű árnyékot terít. Hiába fél, hiába vár jónás: jános, az ő követe nem érkezik. Tanácstalanabb jónás a sivatag fölé tévedt fakopáncsnál. Tanácstalanabb a szövegdrótsövényen fennakadt zátonymadárnál is. És hivatja ekkor jónást az úr. * • szőcs géza 403
