Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Papp Tibor: Valóban vagy valótlan?

Ez a felfogás természetesen nem vett tudomást Erdély Miklósról. Sőt, amikor elkezdték írni a külföldön publikáló magyarokról szóló összefoglalást, őt azokból is kihagyták.”

Azonban Pomogáts Béla válaszában az a szerény fordulat a legmeglepőbb, hogy nem vállal közösséget iá közösen írott munka szerzőivel. Űj helyzet előtt állunk, lehet, hogy ezután az irodalomtudomány külön ága lesz a kollektív munkák szavainak, mondatainak, bekezdéseinek, beszúrásainak szerzők szerinti fölfedése. Egyébként hogyan tudnánk meg, például A nyugati magyar irodalom 1945 után könyvkiadókról szóló két és féloldalnyi szövegéről, mely A magyar irodalom története 1945— 1975 című munka (Akadémiai Kk, 1982.) IV. kötetének 346—347—348. oldalán található anyag szószerinti átvétele, hogy melyik sorát ki írta — ugyanis már az eredeti műben ugyanaz a három szerző, s ott is osztatlanul jegyzi a nyugatiakról szóló fejezetet.

Béládi Miklósnak töretlenül tisztelői és barátai vagyunk. Amíg élt, az adott körülmények között mindig a legmesszebb ment el abban, amit és ahogyan a Műhelyről írni lehetett. Nagyrabecsülésünket „a nyugaton élő magyar írókkal és irodalommal foglalkozó kritikai és irodalomtörténeti írásaiért” Magyar Műhely emléklappal fejeztük ki, melyet Marlyban, 1978-ban adtunk át neki, a Munkaközösség hatodik találkozóján (lásd Magyar Műhely, 54—55. szám, 95. o.). A nyugati magyar irodalom 1945 után több évvel a halála után jelent meg. Ki tudja, mit tartott volna meg a régi anyagból, s mit tett volna hozzá a jelenlegi szöveghez?

(Párizs, 1987. november 28.)

381