Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Balassa Péter: Meghívás közben (Klimó Károly katalógusába)

kusan szép is volna, azt nem hiszem. A látványban sohasem az úgynevezett szépség némíitja el a személyt. Nem tudom, létezik-e szakmai értelemben festészeti igazság, de szeretném, ha lenne, mert .én nem egyszer láttam, némán. Valójában a struktúra érvénye, helyén való volta nómitja el a személyt: a teremtés szuverenitása, tehát zártsága. Ha minden a helyén van, és jól van, akkor zárt térbe kerültünk, legyen az bármily tágas is. Mert a képnézés csöndjéhez, az igazi 'látványból áradó hallgatáshoz hozzátartozik a végérvényesig, az, ami „egyébként” nem létezik. A festészet per def.initionem végérvényes lehet, vagy egyáltalán nem lehet. Ezért: minden kép tájkép is egyben. A festészet csak tájképfestészet lehet. Sőt, megkockáztatom, erősen elrajzolva e szót: idill. Az idill nem konfliktus-nélküliség, nem feszültségmentesség, tehát (itt) nem hazugság. Az idill szó a látvány legmélyére vezet: ha minden úgy van, hogy másképp nem lehet, akikor jól van.

A festészetben a világgal szembeni kritikai elem és a létezés láthatatlan, végső békéje egybeesik, és a festészet az egyetlen, ahol ez látható is; ennyiben összemérhetetlen minden szem. Talán minden szem — egy festő szeme. Az igaz és jó látványban egybeesik az a két mondat, .ami iszükségképpen kettő, és amely soha nem hozhat békét egymásnak s az emberi lénynek: „Változtasd meg élted!”, illetve: „.Fogadd el ezt a látványt!” Mivel tényszerűen e két mondat békéje együttesen nem igaz, csak a látványban mint végső valóságban, tehát valójában, ezért igaz látás közben megnémulok. A látvány végre elvezet, behajóz a képtelen, a ténynek soha meg nem felelő valósághoz. Valóban odáig kellene jutni, ahol elfogadjuk, hogy Cranach fái az univerzum fái (ahogyan Pilinszky mondja). A festészet angyala bizonnyal a rejtélyes, néma és mindent magába rendező -odafordulás angyala, aki mintegy az utolsó pillanatban oly erősen lát, hogy szinte semmit se lát. A lázadó és a hátatfordító angyalok utáni térségek ura, ő a festészet angyala. Ezért tehát a valódi' végérvényes látvány felelőssége, a festészeté, rendkívüli; a -teremtés jóváhagyó gesztusával tart rokonságot. Látvány, amelyben megszűnők az ember, ha vallóban benne van.

\

355