Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Albert Gábor: Ének és malomzúgás (esszé)

tározás, gyakrabban félreértés eredménye. A félreértésekből szőtt előítéletek boldog rabsága. Az a titkos vagy nyilvános, alapítványokkal és előnyökkel sze­gett széles út, amelyről csak széttekinteni nem szabad. Az is bolond Magyarországon, aki nem teszi le a garast valamelyik „tábor” mellett. A követelmény nem túl magas: elég a ledkét hűségesen és minél har­sányabban fújni. Még a nyilvánosság kockázatát sem kell vállalni hozzá, egy- egy bensőséges „baráti” összejövetel is megteszi, és bizonyosan kinéz előbb vagy utóbb az elismerés, kisebb-nagyobb kitüntetés, -utazás, ilyen vagy olyan ösztöndíj, mert a kórus ellenállhatatlan, a klikk működésbe lép, s helytől va­lamint alkalomtól függően a legvégén még talán gojozni is kezdenek vagy ép­pen zsidózni. A legszomarúbb, hogy mindkettőt valószínűleg Okkal teszik. Ho­lott — filozófiai értelemben — egyik tábornak sincs „joga” a létezéshez. * Tertium non datur — harmadik lehetőség pedig nincs, mondják, akik csak szóban ítélik el a kultúra mostani válságát, melynek csupán egyik, de leg-bé- nítóbb tünete ez a polarizálódás. S ha már a latin mondásoknál tartunk, eszembe jut még néhány ide illő: divide et impera — inter duos litigantes ter- tius gaudat, ment a válság mindig kitermeli a maga vámszedőit. Ez a mindkét oldalról „nem-létezőnek” kiátkozott harmadik (a tertium és nem a gaudáló tertius) pedig — legalábbis igénye szerint — felülemelkedve minden sznobizmuson, plebejus vagy proli gőggel tetézett dzsentri allűrökön, kapcsolódva a megtisztított hagyományhoz mindkét előítélet-rendszert törté­nelmi gyökereinek radikális felfejtésével — nem bűnbakkereséssel, hanem a lényeg megértésével — igyekszik megszabadulni a béklyótól, hogy „cseleked­hessen”: tollal és kőműveskanállal. * Válságban van az ország. Gazdasági válságban: fel kell építeni, ehhez szük­ségeltetik a kőműveskanál. Kulturális válságban sínylődik: ehhez szükségeltetik a toll. Mindenekfölött és mindenekelőtt: erkölcsi válságban szenved a magyar társadalom, amelyből csak a cselekvés gyógyíthatja 'ki, a tett, az -igazság. -Le­gyen ez a cselekvés művészi alkotás vagy egy új gazdasági szerkezet, épület vagy törvény, csalk birtokolja a létezés kritériumait. Akkor valóban változást fog szülni, s az erkölcsi reménytelenségből -is kivezethet. A kozmosz és a madárkalitka nem lehet megoldás, mert ne felejtsük el, Közép-Európában élünk, ahol az -éneket a kézi malom zúgása kísér-i. Csak a malomzúgás el ne fojtsa az éneket — mondja az egyik. Csak az őrlő kéz, belefeledkezve az énekbe, meg n-e álljon — mondja a másik. Valóban ezt mondják? És ha mondják, ezt is gondolják? Mert a harmadi­kat is ugyanez az aggodalom szorongatja, benne is az „ének” és „malomzú­gás” kettőssége birkózik egymással — gyűlölség nélkül. 352

Next

/
Thumbnails
Contents