Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Kovács István: Vallomás - előszóban elbeszélve (esszé)

Másként az általános :iskolában, máshogy a gimnáziumiban, majd pedig az egyetemen tanultakat keletit vele kapcsolatosan érvényesnek ‘tekinteni. Legalábbis néhány évre. Az általános iskola hatodik, hetedik, nyolcadik osztályában a tanárunk összeragasztatta velünk az éppen forgalomban lévő tankönyvek egyes lapjait, s ha a nemkívánatos szöveg -(például valamelyik Rákosi- per vagy Tito gyalázkodó bemutatása) átnyúlt a még érvényes oldalra, azt be- sa-tíroztatta...

Utáltam a történelmet, mint tantárgyat, ijesztett, mint közvetlen élmény, kiskorom hős fiúit -és gondnok bácsiját azonban változatlanul szerettem. A hős fiúk a történelem összes általam átélt kisebb és nagyobb fordulatai ellenére megtanítottak becsülni a múltat, gondnokunk személyes példája pedig azt plántálta belém, hogy ha valaha is a -história eseményeit és szereplőit vizsgálom, azt árnyaltan és toleránsán tegyem.

Az ötvenes és hatvanas évek fordulója, történelmi tudatom „saját használatra szóló” kialakítása során irányult figyelmem a lengyelekre. Róluk az irodalomtudomány által kétes értékűnek, de inkább értéktelennek tartott író sokat emlegetett „fércművéből” szereztem -tudomást. És nemcsak a szövegből, hanem az ábrákból is. A könyvet illusztráló Mühlbeak Károly ugyanis egy- egy lengyel ulánust is odarajzolt a honvédhuszárok közé. (Én először inkább osztrák foglyoknak néztem őket egyenruhájuk miatt.) Így végtére is e „regényes -történetből” tudhattam meg, hogy a szabadságharcban a -lengyelek a magyarok oldalán harcoltak. Az 1898-ban hatodik kiadásban megjelent könyv szerzőjének nyilván ezzel is az volt a didaktikus célja, hogy az államiságától megfosztott lengyel nemzet iránt ébren tartsa a honi közvélemény rokonszen- vét. Rákosi Viktor persze írt a magyar forradalom ellen támadt nemzetiségekről is — érzelmeket felkorbácsolóan s bizonyos fajta elfogultsággal, de — becsületére legyen mondva — az olvasói indulatot a testvérnépeket -félrevezető bécsi udvar ellen fordította. A velünk együtt élő népek -fogalmát, ha ellentmondásosan is, ez a -könyv -táplálta -bel-ém. Oly -tartósan, hogy azt később az unos- untig hangoztatott, semmitmondó frázisok se tudták belőlem kilúgozni.

Az általános -iskola hetedik -osztályától kezdve aztán minden könyvet elolvastam a szabadságharcról, amihez hozzájutottam. 1848/49 eseményei és a belőlük leszűrtek erkölccsé -és -tudattá váltak bennem.

Lengyel tanulásra -is e jelzett két esztendő késztetett. -Szerettem volna megismerni a honvédsereg oldalán küzdő lengyel légió tevékenységét, tagjainak sorsát, s mivel csak elszórt utalásokat találtam rájuk, elhatároztam, hogy megtanulok lengyelül. Pontosan emlékszem a -dátumra: 1962. március -1-jón vat- tem kezembe először a lengyel nyelvkönyvet. Barátom édesanyja, aki lengyel menekültként a -második világháborúban került Magyar-országra (ezzel a tény- nyel se tudtam mit kezdeni) megtanította, hogyan kell kiejteni az g-nel, g-nal, f-lel jelzett ismeretlen hangokat. Nem tudom, meddig futotta volna a nekibuzdulásomból, ha a véletlen folytán nem látom két héttel később a Hamu és gyémánt című filmet, amelyet az Egyetemi Színpadon vetítettek. Már az előtte tartott bevezető is élményszámba ment — az előadó őszinte hangja miatt. És mennyire megragadott Maciek alakja! ö hordta csak igazán fájdalmasan és tragikusan magában a múltat, méghozzá a közelmúltat. Cselekvőén és becsapottam De megtagadni ugyanúgy nem akartam én se, ahogy ő. Lelkesített, hogy olyan lehetek, mint ő, de fájt belegondolnom, hogy majd én is a szemétdombon végzem. Emellett azonban erővel és hittel töltött el az is, hogy még az ún. „kényes kérdéseket” is meg lehet közelíteni és fel lehet tárni őszin340