Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Parancs János: A gyarlóság ellen, Ha szólít a hang, Ilyen egyszerű (versek)
A gyarlóság ellen Az elfutó habokra írj A porba írj Kiálts a süket fülekbe Gyötrelmed mázold a falra Vonyíts a fájdalomtól ha szólni nem lehet ha szólni nem tanácsos ha nem hallgat senki a baljós igékre És mondd el akkor is ha visszhangtalan marad a szó ha kiröhögnek is érte Az ösztöke ellen hiába rugdalódzol Partra vetett a Nagy Hal menekülnöd már nincs hová Az Ür parancsa küld Ninivébe Ha szólít a hang El kell indulni bátran hátra se nézve berántani az ajtót magad után akiket szeretsz úgy is veled maradnak egy ideig még bármit megtehetsz legalábbis azt hiszed a magad ura vagy most még válogathatsz a kacatok közül melyiket viszed magaddal a vágyat csaknem ötvenévesen megtépázott sóvárgásodat egy emberibb igaz világ iránt ami egyre távolibb ködkóp mágnesként vonz mégis hív és csalogat maga után lódulj hát indulj el végre ne lankadjon sohase reményed hogy a halálban végül elérjed PARANCS JÁNOS
