Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Bakucz József: Én nem (vers)
BAKUCZ JÓZSEF En nem Koszta Gabriellánk I. Én nem vagyok képes szétszedni ezt a éjszakát. Az alvók csavarmeneteit olyan összevissza tangóra vágták a rugók olyan mélyen rejtőznek és a rubin ágyban futó fogaskerék rendszer olyan titokzatosan halad hol felgyorsulva hol lelassítva változtatja áttételei viszonyszámát mint az Ö tödik Sugárúton tántorgó próbababák mint a homok amit az álmainkra szórtak mint a sós mosoly a tenger zenedobozába n a hullámok pálcikás hengereivel Én nem tudom megtalálni a franciakulcsot amivel odailles zthető az univerzális anya az alvó Íriszében a lebegővé vált tekintete én nem tudom szerelmesemnek mit jelent Marblehead befagyott kikötője a kis puritán házakból áll ó utca végén az Orion vándorlása ami olyan mint a Horis hana trópusi lepkeszárny a nagyvad kezemtől megtöretett teste az erdő nyoszolyáján a kelő Napkorong amikor rész egen sebesülten belevérzik a ház előtt nyújtózó atlantis zi Tenger vizébe én nem tudom megszámolni az idegpályák megismerhetetlen bekötés eit amiken mint hangszeren húzódik a szférák kánonja mög ötti suttogó sátánhangra leképezett Tagadás és a szerel mi aktusban megjelenő téli halottak a Dunán ezek a bábo k amiket felgöngyölítve a jövő selyme szövődik valahol e gy rejtett széken nomád széken egy elképzelhetetlen idő ben a leprás ég helyére új zsenge bőr képződvén ami mögöt t mint egy nagy kéz erei lüktet egy sereg új meztelen ég itest II. Én nem tudom rábízni magam a nyelv törött hajójára aminek a teste lassan bukdácsol a valóság sziklazátonyára akadva és nem tudom mi történik a versekben azaz miképen történek én a versekben mint a Végső Igazság a változások örvénylő folya mataiban amikor a legegyszerűbb dolgokat is lehetetlen kimo ndani és az így vállalt bekövetkező némulásban fulladozik a z emberi lét igaza én nem tudok mégsem ilyen elszorult tüdővel megtanulni élni kopolt yúval lélegezni a lehetetlenült filozófia a kilakoltatott h 279
