Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Pilinszky János. műhelyéből (Előmunkálatok a Sötét Mennyország című oratóriumhoz)
Tökéletesen elégedetlen vagyok. Csak kerülgetem a munkát, nem bírok a velejébe vágni. Édeskés marcipánfigurák ezek! Sehol a lejátszódott botrány szinte megközelíthetetlen mélysége, csupaszsága, abszurduma! Talán egy fokkal csendesebbre kellene vennem az egészet, merevebbre, olyan fényképszerűén hamunómána, mint egy dokumentumfelvételt? * R. M. (A beálló csendben) Megtörtént. (Gyertyáikat mindhárman maguk elé, a földre állítják.) Most már rajtatok a a sor, hogy kérdezzetek. (Szünet.) ÖREGASSZONY Nem kérdez minket senki. R. M. Olyan boldogok vagytok talán, hogy nincs is mit kérdeznetek? ÖREGASSZONY 'Hogy soha senki? (Szünet.) JÁTÉKMESTER Ti, ugye, mindhárman halottak vagytok? R. M. Igen, mindhárman halottak vagyunk. Ez az öregasszony, ez a kisfiú itt mellettem és ón magam is. Mi mindannyian halottak vagyunk. ÖREGASSZONY Én Varsóból való vagyok, ott is születtem. R. M. Én Prágából. KISFIÚ Én nem tudom, honnan. * A mondatok már kezdetben is csak látszatra naturálisak. Montázsmondatok ezek is már, s később egyre inkább azok lesznek. Illes2fcedésük líra és nem logika. Egyre merészebben divergálnak. Aztán egy-egy szó, egy-egy pillanat, egy-egy helyzet ismét egyhemarkolja őket, s a folyamat kezdődik elölről. A jelenlegi indítást, azt hiszem, elfogadhatom. Alkalmas arra, hogy az egész játszmát kibontakoztassam (belőle. Elég laza, elég jelentéktelen egy nagyobb ív kibontásához. Munkamódszeremmel, az anyag bonyolult izesülése miatt, nem hinném, hogy napi 10—12 mondatnál többet tudnék megírni. Az előkészítő munkát május végére így is befejezhetem, s akkor már elég lesz két hét a végleges szöveg megírására. Addig is: délután „írok”, este „elrugaszkodom”, délelőtt „rendezek”. Így lesz talán a leghelyesebb. Az anyag természete rendszeresen megköveteli ezt a hármas folyamatot. 268
