Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Hamvas Béla: Az öt géniusz (részlet)
az elért színvonalat az egyik nemzedék a másiknak átadja. A civilizációban az emberi lét egyharmad része ezért iskola. Érintetlen élettér nincsen. A föld primer termékenységét régen elvesztette, de olyan gondozott, hogy átlagtermékenysége a szűzföldeknél is jobb. Mindig újabb és újabb termelési lehetőségek nyílnak meg. A mezőgazdaság nyelvén ez az intenzív belterjesség. Alig van nagyobb különbség, mint a ruszti és az alföldi szelőtermelés között. Az igazi civilizáció ritka. Athén, Róma, Párizs és Európában nincs is több. A civilizáció az, ami a természetnél erősebb. A kultiváltság nem teremt, csupán művel, mert a szellem, amelynek nevében művel, nem sajátja. A természetet csak megfékezi, de nem emeli fel. Ahol nincs civilizáció, ott a természetet kirabolják, nem művelik. Ahol civilizáció van, ott nemesedés van. a növény és az állatfajtáktól az emberi tulajdonságokig. Ezért alkot a civilizáció nemes gyümölcsöt és virágot, veteménvt, állatot, ételt, éppen úgy, mint irodalmat és morált és szokást és életrendet, ruházatot és lakást. A civilizált háznak minden sarka célszerű és az ember azt teljes egészében lakja. A nyugati háztól tíz kilométerre ott áll az alföldi tiszta szoba, amit a ház megépítésekor berendeztek a legjobb bútorokkal, az ágyakba berakták a legjobb ágyneműt, a függönyt behúzták, a zsalut bezárták és a szobában évek során át csak az áporodott penész szaga nő, senki be nem lép, nem használja. A tiszta szoba a keleti ember mágikus helye és azt, aki a tiszta szobát lakná, azt mindenki úgy tekintené, mint, akit eszét vesztette. Nyugaton nincsenek többé mágikus helyek. Persze már szakrális helyek sincsenek. A világot humanizálták. Az élet érdektelenebb lett és unalmasabb, de kevésbé veszélyes, kiegyensúlyozottabb, talán szürkébb, de megbízhatóbb és főképpen polgáribb. A kultiváltság a civilizációnak vagy kisugárzása, vagy lehanyatlása, vagy kölcsönzött, vagy ki nem fejlődött civilizáció. A nyugati körben levő kulti- váítság részben kisugárzott, részben másolt, részben ki nem fejlődött, nyugati civilizáció. Ez a kör arcával nyugatnak, Párizs felé fordul, ahonnan a rendet a német köröktől többszörösen megszűrve kapja. A nyugati kastélyok parkjainak mintája Schönbrunn, de Schönbrunn mintája Versailles. Ha az ember délnyugat felől közeledik, az olaszos táj hirtelen franciássá lesz. Az irányadó nem az érzés és a szenvedély, mert semmi sem irányadó, ami csak természet. Meg kell művelődnie és át kell alakulnia. De ha az ember kelet felől közeledik, a különbség még sokkal észrevehetőbb. Mintha az ázsiai síkságtól az ember egyszerre pfalzi kertbe lépne. A Duna mellett, különösen Pozsonynál a légkör egészen rajnai, Pápa környéke csaknem sivatag és Sopron egyszerre mintha Thüringia lenne. Délen a kicsiny helyi körök gazdag sokszerűsége az embert elragadja, Nyugaton a táj egyöntetűbb és nyugodtabb. Egyetlen távlat sincs, amelybe ne nyúlna pózna, kerítés, torony, kémény. Az ország többi tájairól, ha volt, a civilizáció részben levált, délről a mediterrán, Erdélyről Bizánc. A nyugati táj sohasem szakadt el a civilizációtól. A kultiváltság Nyugaton tulajdonképpen urbanitás. A város pedig, amelyet egész Nyugat magától értetődő középpontjának tekint, Párizs. Ez az urbanitás olyan kicsiny helyeken is érezhető, mint amilyen Kismarton. E városkák lemérhetetlenül urbánusabbak, mint a sokszorosan nagyobb és gazdagabb Szombathely, vagy Kaposvár, az alföldi városokról nem is szólva. A várost nem kényszer teremti, hanem közvetlen szociális ösztön. Elképzelhető, hogy az emberek akár kölcsönös segítségből, akár, mert ez védelmet nyújt, megerősített helyre tömörülnek, ez azonban még nem város. Egy bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül város nincs. Mint ahogy Európában 233
