Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

zadost a Szamosújvári fsgyházba szállították, ahol még másfél évig sínylették nyírségi elhatározásukat.

(Hézagos, szomorú értesüléseinket Thuróczy Ödön 1921-ben tett vízaknai látogatásakor elmondott panaszából vettük. Moldován György ügyvédi prak- szisa azon a tavaszon állt úgy-ahogy helyre.)

Amikor a Székely Hadosztály-béli foglyok két esztendő után falujokba hazatérhettek, házaikat, családjukat a kertek alatt s gabonatáblák között haladva, az esti homályt használva közelítették meg, mert lábbeli nélkül s alsóruha, ép felsőruha nélkül nem akartak szégyenszemre érkezni.

Szabadulásukkor valamennyiüknek kötelezvényt kellett aláímiok, eszerint:

„Én, alulírott Székely Hadosztálybeli hadifogoly, szabadlábra helyezésem alkalmával becsületszavamra kötetlezem magamat, hogy:

1. Állandóan falumban, fogok lakni és onnan csakis a legközelebbi román katonai parancsnokság engedélyével fogok eltávozni.

2. A községbe érkezésem utáni első nap a legközelebbi román parancsnokságnál jelentkezni fogok ellenőrzés céljából, ahányszor az megkívántatik.

3. Nem fogom az osztrák—magyar egyenruhát viselni, csak egészen átalakítva, sapkát (Bocskay-sapkát) meg egyáltalán nem.

4. Nem fogok viselni, sem pedig elrejteni semmiféle fegyvernemet.

5. Nem fogok a román állam, nemzet, vagy hadsereg ellen sem tettben, sem szóval véteni.

6. Ha nem fogom az 1. és 2. pontot betartani, ötévi börtönre legyek elítélve, ha a 3. pont ellen fogok vétni, egyévi börtönre, ha ezen kijelentésem 4. pontjától el fogok térni 10 évi börtönre és 10 000 lej büntetésre legyek ítélve, ha pedig az 5. pont ellen fogok véteni, lövés általi halálbüntetésre legyek elítélve.”

*

A demecseri fegyverletétellel megszűnt a hadosztály egyeséges irányítása. Azt lehetett volna várni, hogy ilyen módon a csapatok, csapatrészek szétzülle- nek. Nem ez történt: a tüzéreket Moldován százados, az önálló zászlóaljakat Verbőczy százados fogták össze. S noha kevés tiszt maradt a székely csapatoknál, mindenütt akadt egy szív, amely megérezte, megmutatta, merre kell haladni, mit kell tenni.

Füzesabony a vonuló székelyek természetes gyülekezőhelyéül kínálkozott. Tiszafürednél egyes századnyi erejű csapatrészek hídfőállásban felfogták a támadó románok első hullámát.

A székely tüzérség Balsán, az 1. és 12. székely ezredek részei Füzesabonyban, a székelyudvarhelyi ezredből alakult 32-es vadászzászlóalj, a 21. és 24. ezredek részei Kálkápolnán gyülekeztek. De jutott a kisebb csoportokban gyülekező székelységből Detkre, Karácsondra, Bessenyőre, Dormándra is.

A vörös parancsnokságok törekvése az volt, hogy a székely egységeket szétszórják s az elgazdátlanult csapatokat egy-egy munkásezredbe iktassák.

Csongor, aki már járt egyszer Stromfeld Aurélnál, ismét felkereste őt, hogy ne engedje a dandárnyi erejű székelység hareértékét elprédálni a szét- tagolás által. Stromfeld bizalmasan megígérte, hogy a székelyeket egy önálló dandárban együtt tartja. Ez ügyben nyilván nézeteltérése támadt a főparancsnokkal, Bőhm-mel, ezért is történhetett, hogy az időközben Aszódra húzódott

215