Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
megerősítve négy kiépített támponton helyezett el a parancsnok. A támadást kelet—délkeleti irányból várták. Az üteget Csongor Hadadtól északra a Fövenyes lejtőjén vitte tüzelő- állásba. Április 16-án hajnali 3 órakor a szilágyesehi út minkét oldalán a hajnali derengés kezdetekor nagy román túlerő lepte meg a jobbszámyon felállított előőrs erejű támpontot. A meglepetésben a parancsnoknak csak annyi ideje volt, hogy a telefonba bekiálthatta: Túlerő! Visszamegyek! A készenlétben várakozó tartalék az út mentén előretörő románokat gép- puskatűzzel megállította. Ám negyedórával nem később a védőkörlet balszárnyán a Fövenyestől délre a román zászlóaljak zöme a falu felé nyomult, az üteg előterében felállított géppuskásokat valósággal elsodorták. Ekkor Csongor elébb a tömegben előretörő román zászlóaljakra adott le három sorozatot, ezzel megállította és szétfröccsentette az ellenséges századokat, majd az ütegre rontó csoportokat fogta le és zúzta szét testileg is kartácstűzzel. A váratlan tűzcsapástól a támadók zöme a közeli erdőbe menekült, melynek bemért tisztásain a lövegek egyenkinti lövéseivel gátolta, hogy újabb támadásokra gyülekezzék. A csehi úton eközben az eddig bevetett tartalékok kézitusában sem tudták megállítani az egyre sokasodó román századok előretörését, de „szerencsére” a román gyalogosokból előrehajtott pótlások sem törődtek sokat a maguk gyakorlatlanságában, hogy ne tömörüljenek nyájba. Csongor ütegét, gyors irányzék-állítással odafordította. Eredmény: a támadók ott is az erdőbe futa- modtak. Ä kézitusa egyensúlya a székelyek javára mozdult s a román zászlóalj parancsnok, bizonyos Rosin őrnagy, aki maga vezette a rohamot, azon vette magát észre, hogy szűk környezetével, mely hősi példáját elfogadta, kisebbségbe került a tusában s míg visszaözönlő emberei után üvöltött — fogságba esett. Vallomása szerint a támadó román ezred négyszeres túlerővel tör előre. Ezt az arányt a Rosinnál talált harcintézkedésekkel erősítette meg, nem ismervén a magyar—székely csapatok erejét. Várható volt a románok újabb támadásba lendülése. S valóban, 10 óra tájban megindult egy az előbbinél óvatosabb, s most már szinte körkörös előnyomulás Hadad ellen. De a székely lövegek s az okszerűen szétosztott géppuskák csövei izzásig hevültek — a támadók most sem bírták a tüzet. Délután, mert tetemes veszteségeik dacára még mindig legalább háromszoros túlerőben lehettek, harmadik támadást is megkíséreltek a románok, most már erős tüzérségi támogatással. Miután a tüzérpárbajban Csongor százados ütege legalább 2 román löveget megsemmisített s az üteg többi lövegeit elhallgatásra és visszavonulásra ítélte s aztán a gyalogságra ontott ismét kar- tácstüzet, a székely védőgyűrűn a harmadik román roham is összeomlott. Várható volt, hogy az eddig tartalékban hagyott üteg — jól ismervén Csongor ágyúinak helyét —, a következő támadás bevezető tűzcsapásait a Fövenyes oldalon fogja ontani, a tasnádi dandárparancsnokság, előbb a tüzérség visszavételét rendelte el, majd a helyzetjelentés alapján a harcoló gyalogszázad és a géppuskás szakaszok visszavonulását az előállott harcszünetben. Mikor délután 5 órakor ellenséges behatás nélkül teljes rendben megkezdődött a század elvonulása, a románok még negyedórákig nem ocsúdtak, de midőn délután hatkor újabb támadásra határozták el magukat előkészítésül tüzérsé197
