Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Elek Tibor: Biztató próbaút (kritika)
ELEK TIBOR Biztató próbaút Végre egy valóban fiatalokat bemutató antológia (Próbaút. Madách, 1986.)! A kötet tizenegy szerzője közül a megjelenés időpontjában tíz harminc, hat pedig huszonöt év alatti. A csehszlovákiai magyar irodalom legfiatalabbjainak, pályakezdőinek 1983-tól volt egy alulról induló, önálló szerveződése, az Iródia. Az Iródia-kört és találkozóit az Érsekújvárt Járási Könyvtár és a CSEMADOK helyi szervezete tartotta fenn, ezek adták ki az Iródia-fözeteket is. Az Iródia megszerveződésével nagyjából egy időben indult az Irodalmi Szemle fiatalokat, az Iródia legtehetségesebbjeit bemutató Holnap rovata. Az Iródia-kör és a füzetek 1986-os felszámolása idején már készült a Próbaút címen megjelent antológia, melynek szerzői gárdája azonos az említett fórumok állandó résztvevőivel. Még ha a kötet szerkesztői, Bállá Kálmán (vers), Grendel Lajos (próza) a fülszövegben az Iródiai nevet nem is írhatták le, nekem semmi okom nincs jelentőségének elhallgatására. A Próbaút mégsem egyetlen egységes irodalmi nemzedék antológiája. (Még életkori szempontból sem, hiszen Csepécz Szilvia és Tálamon Alfonz alig múlt húszéves, Farnbauer és Hogya viszont már a harmincadikat tapossa, Ravasz József pedig a negyven közelében jár.) Nincs olyan közös nemzedéki arcélük — mint például az 1970-es Egyszemű éjszakásoknak volt —, amii valami újat jelentene a szlovákiai (magyar irodalomban. A hagyományos nemzetiségi patriotizmussal való szakítás, és az egyetemesebb távlatokra, általánosabb érvényű fogalmazásmódra való törekvés például már az előző nemzedékre is jellemző volt. Ezen a téren az eredeti az lett volna, ha az új nézőpont másfajta megközelítési módot, látásmódot, problémafelvetést eredményez az úgynevezett sorskérdésekben, nemzetiségi ügyekben is. Ez azonban szinte teljesen hiányzik, pedig a merev hátatfordítás, a tudomásul nem vétel nem jelent egyúttal választ is az ez irányból érkező kihívásokra. Szemléleti, világképi, előadásmódbeli rokonságról is csak egy-két szerzőnél beszélhetünk. Az, hogy az iróniára, a groteszkre, a játékosságra való hajlam három-négy alkotó műveiben megfigyelhető, s hogy a többség a szabadvers hagyományosabb formái között keresi a lírai kifejezésmód lehetőségeit, még nem karakterizálja a „nemzedéket”. Tagadhatatlanul vannak viszont a kötetben egyéniségek, olyan sajátos esztétikai, stílusbeli felfogással, egyéni gondolatvilággal rendelkező szerzők, akik a továbbiakban a szlovákiai magyar irodalom színesebbé, gazdagabbá tételéhez nagymértékben hozzájárulhatnak (Farnbauer, Hizsnyai, Hogya, Juhász, Tálamon). A kötet egyik meglepetése Farnbauer Gábor iróniával, játékkal fűszerezett, intellektuális lételemző lírája. Szinte csak egyetlen témája, problémája van, de az maga a lét, lehetetlen lehetőségeivel. Legtöbb verse ezen belül iaz emberi, költői identitás kérdését járja körül. A játékos formák, a pökhendi verszárlatok, önironikus reflexiók nem tudják elleplezni, hogy milyen keserű küzdelmet folytat itt a költő önnön léte és verse definiálásáért a miaga teremtette kozmikus tágasságban. Költészetének külön értéke, hogy a szellemi frissesség, a fogalmi pontosságra törekvés racionális versépítkezéssel és szemléletes képi megjelenítő nyelvvel társul. A szé- gyenlősség metafizikája és az Egy másik élményről című szövegei rövid filozofikus esszéremekek. Juhász József verseit az avantgarde hagyományok továbbélő hatása és a történelmi-társadalmi érzékenység formálja. Érdekes kísérletek hosszabb kompozíciói. A 190
