Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Papp István Géza: Ady öröksége Áprily Lajos költészetében (Vázlat) (tanulmány)
„a nagy Nemzedék” tagjai közül elsősorban Ady életművével rokoníthatják Áprily- ét. — Nem próbálkozunk hatásvizsgálattal, melyet persze egyes esetekben — tán kevés sikerrel — meg lehetne tenni. Célunk inkább az érzelemvilág közös voltának a jelzése. Érvényesítenünk kell tehát a már sokak által kifejtett tételt, miszerint az igazi tehetségekre annyi a példák hatása, hogy rokonnak érzik őket. Nem átvesznek, de saját világnézetükbe, alkotásmódjukba ötvöznek a kapott élményből már alig-alig kielemezhető jegyeket. Aprily Lajos emlékezéseiből tudunk Adyhoz való kötődéséről: „...A legerősebb szellemi élményt persze Ady jelentette. Egyetemi hallgató koromban ismerkedtem meg lírájával, először bizarrnak tűnt, aztán behódoltam. Elsőnek vittem köteteit Enyedre. 1909-ben Párizsban jártam. Tudtam, hogy ő is ott van. Zsebemben volt a címe: Rue de Lévis 92. [Léda lakása.] Elindultam, hogy meglátogatom. A kapu előtt elvesztettem a bátorságomat. Vajon hogyan fogad majd? Visszafordultam. Sohasem ismerkedtem meg vele, aki annyira hozzám tartozott...” — Életének e kis epizódja felemlítésénél persze lényegesebb számukra az a tény, hogy elemzően is foglalkozott Ady életművével. Köteteimet is adó előadását, mikor irodalmi élményeiről vall, ilyen mondattal vezeti be: „...Egy Ady-versnek a címe jutott eszembe kiindulópontul: Álom egy méhesről, ezt a címet ma így szeretném alakítani: Alom egy könyvtárról.” — Ady Endre című tanulmányára valóban átfogó és letisztult — bár vitatható — életmű-felfogásról tanúskodik. Az 1921-ben megjelent, Ady első verseskötetét filológiai alapossággal elemző dolgozata saját költői indulásával kapcsolatban is kulcsjelentőségűnek értékelendő. Ami viszont kezdeti irodalmi próbálkozásait illeti, minden bizonnyal a visszaemlékezését fogadhatjuk el mérvadónak: „Utánzó nem lettem: de nem kerülhettem el a hatásukat. Tanárom kedvetlenül fogadta újabb verseimet (konzervatív irodalmi felfogása volt), s rövid bírálata egy időre elhallgattatott. Pedig nem is Ady-hatásokat éreztettek azok a versek, inkább Dutka Ákos és Juhász Gyula hatott akkor ream.” (így kezdődött). Miben mutatkozik hát az a rokon érzésvilág, amelyet érzékelhetünk Áprily életművében? — A megközelítéshez természetesen figyelembe kell vennünk az imént idézett írásokat, de fontosabbak a lírai alkotások képi és gondolati motívumai, melyek e párhuzamokról tanúskodnak. Ugyanakkor lényegesnek kell tartanunk a nyelvi, stiláris egyezéseket is, ha nem is vállalkozhatunk sem az egyes művek elemzésére, sem a motívumok változásának érdemi bemutatására. Nos, ha a két költő irodalmi, filozófiai tájékozódásában meglévő azonosságokra keresünk példákat, elsőként érdemes szemügyre venni indulásuk kérdését, az itt meglévő közös vonásokat, a környezethez, az elődökhöz tartozás kérdését. A Par- tiumhoz, az Erdélyhez való ragaszkodás jellemzője mindkettőjüknek. Nem véletlen, hogy Adyról szóló tanulmányaiban Áprily nagy kortársának épp ezt a vonását emeli ki, idézve az Ismeretlen Corvin-kódex margójára című írást, amely minden bizonnyal erős hatást tett rá. S nem feledhetjük az Ady líráján végigvonuló erdé- lyiséget, mely például éppen a fenti cikkre utalva jelenik meg A befalazott diák című vemében, vagy a hasonló témájú Gyáva Barla diákban: „Hadverő nem volt Barla diák, En jámbor, görögös, kopottas ősöm. Elmaradt Töhötöm seregétől Ama véres őszön. Zúgva nyargalt a hősi sereg A reszkető, bérces Erdélyen által. Barla maradt, rótt, szántott, álmodott Egy kis szláv leánnyal.” 9 177
