Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Álom a vár alatt. Áprily Lajos és a transzilvánizmus (tanulmány)

teljesítésének eszméje, a szász irodalmi élet pedig a harmincas évek elejétől fogva a nagynémet birodalmi ideológiát fogadta el, sőt a nácipárt nézeteihez közeledett. Az erdélyi szolidaritás gondolatát mindkét irodalom közönnyel fogadta, s a helikoni írótábor a maga „kisebbségi humanizmusával” és európaiságával tulajdonképpen magára maradt. A transzilvánizmus eszméje utópiának bizonyult, és ezt érezhette Áprily Lajos is, imidőn elsősorban családi okok, de nem utolsó sorban a kisebbségi megpróbáltatások következtében 1929-ben úgy határozott, hogy családjával együtt áttelepül Budapestre. Az erdélyi magyar irodalom egyöntetűen fájlalta ezt az elhatározást, hiszen az „erdélyi gondolat” egyik leghatékonyabb költői kifejezőjét veszítette el. Áprily azonban lélekben továbbra is erdélyi költő, transzilvánista gondolkodó maradt. „Lehet-e őt búcsúztatni Erdélytől — tette fel a kérdést Erdély az én hazám című szép esszéjében Kuncz Aladár —, mikor bizonyos mértékig ő maga Erdély, annál a művészi átélésnél fogva, amivel az erdélyi sorsot magáévá tette. Költészete Erdélynek egyik arca. Általa úgy láttuk és úgy szerettük meg Erdélyt, ahogyan addig nem láttuk és nem szerettük.” Igen, Áprily Lajos Budapesten és Viseg- rádon is Erdély költője maradt, s lírájában továbbra is szót kapott az a történelmi tudat és érzékeny humánum, amely a transzilván eszmekor sajátja volt. A költészet tartatta fenn és őrizte meg azokat a szép álmokat, amelyeket a történelem nem engedett megvalósítani.

167