Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - ÁPRILY LAJOS (1887-1967) EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Álom a vár alatt. Áprily Lajos és a transzilvánizmus (tanulmány)
„erdélyi végzet” tudatát az „erdélyi küldetés” tudata. Az erdélyi tájban, az erdélyi történelmi örököseként megjelent az erdélyi ember: magyar és román, s a népben élő természetes emberség bizakodást keltett a költőben is. A „transzilván hősköltemény” az egymás mellett élő nemzetek kölcsönös megértésének eleven példája lett. Az első nagyhatású „transzilvánista hősköltemény”, Áprily Tetőn című — különben az „erdélyi gondolat” apostolának: Kós Károlynak ajánlott — verse a havasi legelők román pásztorára hivatkozik, aki békével és barátsággal fogadta a havasokban barangoló reményvesztett magyart: ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: „Minden összeomlott...” Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó, meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó verőfény. Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól, ítt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor. És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája. Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot s tetőit, többet száznál és ezernél — s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély... Az egymás mellett élő népek testvériségének eszméje, amelyet az „erdélyi gondolat” hirdetett, mély humánummal töltötte meg a helikoni költészetet. Az erdélyi magyar líra „hőskorának” — a húszas éveknek — a termését a „kisebbségi humánum” gondolata szőtte át. Berde Mária az erdélyi népek kölcsönös megértésében és megbecsülésében látta a soknemzetiségű erdélyi társadalom megbékélésnek zálogát. Az én apám. című versében így idézte fel azt a példaadást, amelyet lelkész apjától kapott: „Az én apám tudott jól franciául, / S Báselben németeknek prédikált. / De mikor elment Szolnokdobokába, / Román szótárt vett és grammatikát”. Reményik Sándor pedig az egyetemes humánum védelmében jelölte meg az erdélyi költő feladatát, s ennek az egyetemes humánumnak a jegyében képzelte el a megértést az emberek és a népek között. Mint aki elfelejtett emberül című versében így adott hangot vágyainak: „Nagyon szeretnék megérteni mást, / S vágyom, hogy megértsenek engemet...” A kisebbségi létbe került magyarság több csoportja is abban látta a magyar kultúra történelmi feladatát, hogy hidat építsen az egymással versengő és küzdő közép-európai nemzetek között. Ez volt a „transzilvánizmus” híveinek szándéka is. Kuncz Aladár erről a következőket állapította meg: „A kisebbségi irodalmakban alakul ki az elkövetkezendő Európa lelke. Amíg mindenütt másutt a hatalmi pozícióért folyik a harc, s a gondolatnak szárnya a földi tusákban megtörik, addig mi a szemünket csak az eszmék világára függesztjük.” 165
