Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Csengey Dénes: Találkozások az angyallal (regényrészlet)
kitett riportfotók gazdagon kiegészítik Ferenc beszámolóját. Mire hazaérek, mindent tudok, amit abban a városban tudni kell. Érteni fogom az életet. Az a kép, amelyen a szőlőhegyi íbútnái, gyöngyvirágágyás közepén térdeplő Ágota egy pohár vizet nyújt kis Annának, miközben Bálint meg én a rengeteg hajában bujdosunk a rámenős fényképész (apám) elől, már nem lesz kint ima délelőtt Borgula Emil kirakatában. Anyám nem fog csodálkozni váratlan érkezésemen, vagy ha igen, nem mutatja. Hogyan is kérdezhetné meg, miiért ölelem oly sokáig, s olyan szorosan? Ebédet ad majd, nézi, ahogyan eszem, és aztán szó nélkül segít a hátamra szí jazni a frissen húzott ágyneműt; tudja, zsebretet t kézzel, cigarettázva szeretek elindulni. Sírni csak akkor kezd, amikor becsukódott mögöttem az ajtó. Kiülök majd a szőlőhegyi ház mellé, a diófa alá egy kancsó borral, elnézem az odalátszó templomtornyot, melynek keresztje éppen a melleimig ér, és várom, hogy felbukkanjon apám a. meredeken emelkedő szurdikban. Ö mindig érezte, hogy egyszer még sor kerül közöttünk erre a beszélgetésre, talán már végig is mondta magáiban. Elég lesz végignéznie rajtam, hogy lássa, nem egyhamar fogok lemenni innen a hegyről. >Nem is igen fogunk erre sök szót vesztegetni. Apám komor lesz és lassú mozdulásé, de én tudni fogom, -életemnek, ezzel a fordulatával a szíve vágya teljesült. Bemegyünk a pincébe, gyertyavilágnál iszunk iés hallgatunk, és aztán ő elmegy. Másnap regigei, munkakezdés előtt újra kijön -majd, ennivalót hoz, és megnézi, nem öltem-e mégis a kútba magamat az éjszaka. De ez csak halvány eshetőség lesz apám gondolatainak alján, valójában tudni fogja, hogy nem ezért jöttem. Én is tudom itt a vonaton. Tudom, hogy nem zuhanok, nem menekülök. Utazom. Utazik Szalai is, ezt egészen (biztosra veszem. Amikor feléibredt, azonnal beleállt a gyomrába valami névtelen szorongás, ami miatt nem lehetett folytatni a tegnap esti meghitt marhulást, és nem telhetett a pálinkásiüveghez folyamodni a vérkeringés helyreállítása érdekében, vagyis „szigorúan gyógyászati 'célzattal”. Zénó hanyattfetove, horkolva aludt mellette, olyan volt, mint egy mókásan fuldokló rozmár, és Szalai megijedt alvó barátjától. Ahogy ránézett, hirtelen attól kezdett félni, hogy Zénó részeg álmában egyszer csak kinyúl a paplan alól, torkon ragadja őt, és aztán, akár a szájzáras kutyák állkapcsa az eléjük dobott boton, sohasem tud többé meglazulni a torkán aiz a két öntudatlan marok. Szalai tehát óvatosan félrehúzódik, leül egy székre, várja, hogy fciálljon (tagjaiból az oktalan remegés, lés ahogy elnézi Zénót, lassanként hatalmába kerül az alvó emberek közelében veszedelmesen leselkedő tévképzetnek: azt érzi, egyre erősebben, határozottabban azt érzi, hogy ő bizony külöinib ennéd a Zénónál. Ennél a saját hóbortjai iszapjába ragadt iszákos zugíilozófusnál. Mire a kávét is elkészíti magának, s inná kezdi a nyitott ablaknál, már szilárdan hiszi, hogy semmi különös nem történt tegnap este, vagy (ha mégis, ő mostanára túl van rajta. Szalai issza a kávét, fcibámul ia véres aranyban megmártózott Nagyerdőre, és azt hiszi, komolyan azt hiszi, hogy ő mégis elhajózik egy hét múlva Lesotho felé, csak még az örökhagyás dolgában kell intézkednie addig. Kimásolja tehát a szóba jöhető ismerősök lakcímét Zénó noteszéből, és még 124
