Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - Fogarassy Miklós: Rekonstrukció (Nádas Péter: Emlékiratok könyve) (tanulmány)

mélyes világmegélés és -nézet egységével is hat, és problematikájának érzéki és; értelmi kifejlődésével ‘egészében ás szembesít. Korántsem a 'teljes elfogadtatás céljával, „következtetéseit” azonban komolyan fontolóra kell venni és érdemes is őket nyomon követni.

Xróalakja — kettőzött formában — a diszharmónia gyújtópontjában áll, és ő a harmónia, az érzéki és szellemi egység keresésének protagonistája — a mű egy meg- váltatlan állapot átvilágítása és a megváltás keresése.

Az ember megosztott, drámai lény; értelmének és érzelmi-ösztönös világának ezt a megosztottságát az európai ember immár több évezrede — mintha Jákobnak nem adatna meg, hogy birkózását az angyallal valaha is abbahagyja — vagylagos küzdelmekben éli meg, de legalábbis gyötrő szellemi keresés tárgyává teszi. Test és lélek, érzékek és gondolatok elelntmondásait tekintve két tradícióra kénytelen reflektálni: az antikra, a hellén emberképre és a keresztény felfogásra. A középkor századai az utóbbit, a reneszánsz óta minden klasszicizáló törekvés az előbbit állítja előtérbe, több-kevesebb más irányú kiegyensúlyozásokkal. S míg a görög mítoszok — illetve a görög kultúra ideálképei — az életvalóságot és ezen belül az ember érzéki és szellemi dimenzióit átfogó természetes arányok felé mutatnak, a másik felfogás viszont a testi valóság transzcendenciájára, spirdtualizálására törekszik. Nádas Péter mindkét hagyomány, fölfogásmód referenciáit bevonja a regényébe s végigküzdve ellentéteiket a vagylagosságon túl keresi ;az egyensúly esélyeit.

Müvének mottója — nem először, hiszen első regényének élmondata is tőle való — János evangéliumának egyik sorát idézi: ,„ö pedig az ő testének templomáról szólt vala”. Többféle módon is visszailleszthető ez a kulcs a regény záraiba, működtetésének mechanikája is szemügyre vehető. A mottóra történő többszöri visszautalások közül talán ez a ‘legpregnánsabb: „ . .. olvastam, hogy egyetlen templom van a világon, az emberi test temploma, és semmi sem szentebb az ember magasztos alakjánál”, és „amennyiben meghajlunk az ember előtt, akkor ennek a húsban való megnyilatkozásinak hódolunk, az eget érintjük, ha megérintjük az emberi testet”.

A Jánostól vett mottó az eredeti evangéliumban Jézusnak ezt a két sorral előbb leírt mondását kommentálja: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt”, ami Krisztus testi feltámadására való jóslat (szerepel más evangélistáknál is, más beállításban, halálra!töltetesének egyik vádpontjaként). Regényünkben ennek a mondatnak a metaforikus értelme domborodik ki, de még igy is megőriz valamit abból a nagy múltra visszanéző teológiai hagyományból — pontosabban annak prof-anizált értelmezéséből — mely szerint a test: a lélek temploma. Isteni ház, ami valami nálánál nagyobbat, egyetemesebbet zár magába. Ez az eredeti felfogás arra épül, hogy Krisztus megtestesülésével, testi halálával, testi feltámadásával az emberi test váltatott meg, utolsó porcikájáig. Nádas regényének szemszögében persze a mottó inkább metaforikus kérdéseket nyit meg: milyen templom ez ‘az érzékelő, érző test? Miként lakik benne az igazságot kereső értelem önmagán túlija? A saját magát átadó és ezáltal önmagát visszanyerő test „boldog szenvedésében”, a szerelemben miként valósul meg ez a megváltás?

E kérdések magvát képező magasztos és szép eszmék jegyében tárja fel — ábrázolva, elemezve — az író -a „test templomát”. Ez a corpus — akárcsak a Krisztus teste a megváltást —, minél teljesebben szolgálva az önmagánál 'többet, a mást, megnyílik és elveszti magánya zárjait. Nagy, felszabadító lendületet segít ez a szemlélet kibontakozni, hiszen a testi, érzéki lét zárt területei — a templom-hasonlat értelmében: a mellékoltárok, benyílók, átjárók — kerülhetnek ki a homályból, mégpedig úgy, hogy az artikuláló gondolkodás fénye emeli, öleli ki az érzékelésit a sötétségből. Nádas Péter egyik színházi esszéje ezt így fogalmazta meg: „a katharzist... a gondolatok felettébb erotikus szférájában kiváltani... a gondolkodáson keresztül érinteni az érzelmeket”.

A másik tradíció, vagyis a görög, a mitikus szemlélet jelzései, talán szórványosabb nyomokat hagynak, annak dacára, hogy egy fejezetcím és Thomas képanalízise nyílttá is teszi ezt az utalást. Hozzá is kell tenni, hogy Nádas nem a szépség klasszikus világára, hanem ennek az antik szellemiségnek egy korábbi, archaiku1137