Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Baka István: A korinthoszi menyasszony (szomorújáték)

ANYA Kér teát? VENDÉG Igen, köszönöm. ANYA (tölt neki, megvárja, míg a fia­talember belekortyol) Ugye, finom? Ilyet nem sokan isznak manapság, békebeli. A kamrában találtam egy csomaggal, a gyertyásdoboz mögött. Nem is emlék­szem, mikor dugtam oda. Valódi indiai. Vagy maga a ceylonit kedveli jobban? VENDÉG Nem Is tudom. Olyan régen nem ittam már. A menzán valami zava­ros löttyöt adtak, nem is igazi teából ké­szült. ANYA Én a ceylonit csak a szép vörös színéért szeretem. Az indiai barnább ugyan, de zamatosabb, és sokkal jobban élénkít. Persze, az se mindegy, hogyan készíti el az ember. A legtöbben csak be­leszórják a lobogó vízbe, minit a majo­ránnát a húslevesbe, aztán csodálkoz­nak, hogy moslákízű ... Én előbb egy kis findzsában leforrázom a teafüvet, leta­karom, és tíz percig állni hagyom. Utá­na háromszor oda-vissza 'töltögetem a sű­rítményt, majd leszűröm, és hozzáöntöm a forró vízhez ... De miket beszélek; hi­szen magát egyáltalán nem érdekelhetik a teakészítés finomságai. VENDÉG (udvariasan) Dehogynem, ezen­túl én is így csinálom. (Kis szünet után) A fia hová !tűnt? Nem jön reggelizni? ANYA (keserűen) Ma biztosan később kel. Benéztem hozzá, csurom víz a ru­hája. VENDÉG (erőltetetten tréfás hangsúllyal) Talán egy kislánynál töltötte az éjsza­kát. ANYA (megvetően) Ez?! Inkább a lak­tanyában volt, vagy az állomáson, örök­ké szaglászik, a százados meg bátorítja. Bár most nem hiszem, hogy ráért vol­na vele foglalkozni, a tábornok úr kí- sérgetése lefoglalja. VENDÉG (Torkán akad a tea. Köhögve) Csak nem azt akarja mondani? ANYA De bizony azt. Látom, megijesz­tettem. VENDÉG Ó, nem, nem. Csak olyan ért­hetetlen. Hiszen gyerek még ... Mi hasz­na lehet belőle a százados úrnak? ANYA Több, minit gondolja ... (Csipet­nyi iróniával) De ne aggódjon! A maga papírjai rendben vannak. (Gyorsan témát vált) Tudott aludni? Nem zavarta az eső? VENDÉG Nem, köszönöm. Nagyon jól aludtam. ANYA Én viszont fél éjszaka nem bír­tam lehunyni a szememet. Folyton sze­gény kislányomat láttam magam előtt. Ahogy a ravatalon feküdt. Meg ahogy le- bocsátották a sírgödörbe. Amikor az eső újra meg újra rákezdett, olyan érzés volt, mintha a rögök zuhognának a koporsóra .. .Aztán meg úgy rémlett, mintha va­laki járkálna fölöttem ... A maga szobá­jában. VENDÉG (sietve) Én járkáltam. Egyszer felébredtem, és sokáig nem tudtam visz- szaaludni. Nem akartam zavarni... ANYA Nem zavart, hiszen ébren voltam ... (Óvatos kacérsággal) Le is jöhetett volna, adtam volna altatót... Igaz, nem tudhatta, hogy nem alszom. VENDÉG (elpirul) Nem tudhattam... Beszélgetésük közben a Kamasz kinyi­totta a szobája ajtaját, és hátuk mögött a lépcsőhöz lopódzott. Nesztelen macs­kalépteivel felosont a manzárdszobába, majd kisvártatva — arcán diadalmas vi- gyorral — visszasettenkedett a szobája elé. Most erősen becsapja az ajtót, hogy felhívja magára a figyelmet, és hangosan köszön. KAMASZ Jó reggelt, anya! Kérhetek magától valamit? ANYA (össszerezzen, hátrafordul) Hát felébredtél, hétalvó? Merre csavarogtál az éjszaka? KAMASZ Én?! Semerre. ANYA És a tócsa a padlón a ruháid alatt? KAMASZ Az ... az most nem fontos. Kérlek, gyere fel velem Korintha szobá­jába! Napok óta keresem az órámat, és most jutott eszembe, hogy nála hagytam. Ott lehet valahol az ágya körül. ANYA Menj fel, keresd meg magad! (A Vendéghez) Ugye, nincs ellene kifogása? VENDÉG (a Korintha név hallatán ide­gesen összerándult; most alig bírja ki­nyögni) Nincs, természetesen. KAMASZ De én szeretném, ha maga is velem jönne. ANYA (csodálkozva) Ugyan miért? A Kamasz a vállát vonogatja. Az Anya előbb rá néz, majd a Vendégre. Látva an­nak idegességét, gyanút fog, hogy valami nincs rendben a fiatalember körül. El­sápad, feláll. 111

Next

/
Thumbnails
Contents