Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
romániai magyar író, művész, egyetemi előadó stb. került ki hozzánk előbb Bécsbe, később Ausztria több városába. A második Forrás-nemzedék tagjai közül többen a nyugati meghívás birtokában tehették be először a lábukat a Magyar Népköztársaságba. Ezek a meghívások később tovább terebélyesedtek, node hagyjuk, ez ma már történelem. Milyen kapcsolatokat ápol a Bornemisza Péter Társaság és mi az oka annak, hogy mostanában — úgy tetszik — kevesebbet hallat magáról irodalmi tekintetben? Sokszor ineveztük magunkat a nyugat-európaii magyar irodalmi társaságok négylevelű lóheréje egyik levelének. A londoni Szepsi Csombor Márton Társaságnak, a hollandiai Mikes Kelemen Körinek, a párizsi Kassák Lajos Körnek (Magyar Műhely) egyaránt van kiadói tevékenysége, ezenkívül a hollandiaiak és a párizsiak konferenciákat is szerveznek. Utóbbiaknak (lapjuk is van. A Bornemisza Péter Társaság ilyen munkát sohasem végzett. Hozzájuk viszonyítva nekünk talán az ia többletünk, hogy mi nemcsak egy városban (London, Utrecht, Párizs) tartunk szerzői esteket, hanem az ország különbő városaiban. A fentieket (kiegészítve: természetes és intenzív kapcsolatban vagyunk az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemmel, a Katolikus Magyar Értelmiségi Körrel és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körrel, a 'lapok közül az Üj Látóhatárral, az Irodalmi Újsággal és a Katolikus Szemlével, a nyugat-európaiak közül. Látszólagos visszavonulásunknak nagyon egyszerű oka volt. Az utolsó három-négy esztendőben oly mértékben igénybe vett minket a magyar menekültáradat Bécsben, hogy irodalmi tevékenységünk kényszerűségből háttérbe szorult. De sohasem szűnt meg. Igaz, óvatosságból is, olykor tartózkodóbbak voltunk másokhoz viszonyítva. Felújult azonban tevékenységünk az elmúlt év szeptember 20-a óta. A Magyar Lelkigondozó Szolgálat 25 éves jubileumán egész délutánt betöltő kultúrműsort szerveztünk. Vendégünk volt Kobzos Kiss Taprnás (Szigetmonostor) énekmondó, Czine Mihály egyetemi tanár és Kónya Lajos operaénekes, egykor a kolozsvári, ma a grazi operaház szólistája. Ezen a napon 250—400 főnyi közönség gyűlt egybe, amire eddig csak kétszer volt példa. Amikor 1979-ben Sütő András Bécsben átvehette a Her- der-díjat és a Csillag a máglyán című dráma német megjelenése alkalmából bemutattuk a könyvet; a Kálvin—Servét párbeszédből ötnegyedórás műsort állítottunk össze. Nagyon sokan voltak akkor is, amikor Tamási Gáspár volt a vendégünk: „ÁU-e még a családi ház, s a sírszobor Farkaslakán?” Azóta minden hónap első vasárnapján délután megrendezzük Bécsben a Bornemisza Péter Társaság délutánját. Ebben az új sorozatban már Szőcs Géza, Hanák Tibor, Lükő Gábor, Csíki László, Gecsényi Lajos, Frenkl Róbert, Bujdosó Alpár és Török Tamás tartott előadást. Tehát létezünk és vagyunk. Térjünk át harmadik tevékenységi területére, hiszen nem csupán lelkész, irodalomszervező, de író, szerkesztő is, mégha erről idehaza viszonylag kevesek tudnak is. Hány könyv került ki a keze alól? Több mint ötven kötet villágrajötténél bábáskodtam. Már az említett ifjúsági konferenciák előtt kiadó-szerkesztője voltam az ún. Útitárs kiadónlaik, ebben a minőségben 11 kötetet rendeztem sajtó alá. Utána az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) (kiadónak előbb lektora, majd nyomdai szerkesztője voltam. Ebben az időszakban — életemnek egyik legszebb korszaka volt ez — 35 kötet került iki kezem alól a müncheni Molnár József (ma Kerekes János tulajdona) és Máté András nyomdájából. 1984 óta vagyok „magánzó”, miután megjelent Bibó István összegyűjtött Munkáinak 4. kötete. Két kisebb füzetem 1976-ban jelenít meg. Az egyik beszédgyűjtemény, a másik recenziókat, köszöntéseket és fordításokat tartalmaz. Válogatósomban jelent meg az Üj Erdélyi-magyar líra című német nyelvű bemutató antológia (Neue Siebenbür- gisch-Ungarische Lyrik). Közben a hetvenes évek elején, elkezdtem az ausztriai 1103
