Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
Otthon voltak. Otthon voltunk. Gyula bácsi. Flora néni, lka, Jean Rousselot francia költő, Anne Marie nevű lánya, Cs. Szabó és fia, András, mind eljöttek hozzánk. Az egyik vacsora után elmondtam a ilakás, a Bornemisza Péter Társaság történetét. Erre Gyula bácsi kérdőre vont miniket — Bujdosó Ajlpár, akkor „még csak” oki. mérnök és felesége Zsuzsa, továbbá Megyilk János festőművész és azóta sajnos elhunyt felesége, Edit, osztrák állami díjas kerámiaművész voltaik még jelen a vendégeken kívül —, ha már adva a keret, kisebb előadóterem stb., miért nem rendezünk irodalmi esteket? Megindultunk. Az első előadók Szabó Zoltán, Cs. Szabó László, a párizsi Magyar Műhelyesek voltak. Ellátogattunk velük Grazba, Salzburgba, Innsbruckba is. 1967-ben egyszer beállított Kányádi Sándor. Vele indult a romániai magyar írók, művészek, előadók bemutatkozó sorozata. A Bornemisza Péter Társaság volt az első nyugati műhely, amely odafigyelt arra, hogy Erdélyben egy csodálatos új irodalmi vonulat bontakozik ki. Még Magyarországon is csupán ekkortájt kezdtek erre komolyabban odafigyelni, mindenekelőtt Ilia Mihály Tiszafája. Mi az oka e szokatlan frissességnek? Ennek egészen különös története viain. A hatvanas évek elején, talán 1963-ban, feleségemmel együtt — „mezei jogászként”, mondták az ántivilágban — beiratkoztunk a grazi egyetemre. Feleségem, amikor hazajöttem Grazból, s ezt megtudta: azt mondta: tökéletes bolond vagy, hogy beiratkoztál! De mondom: te is diák vagy, mert téged is beírattalak! Elment az eszed, nem vagy normális, mondta. Akkor már két kisgyermekünk volt, egy- és kétévesek, akik ugyancsak rászorulták az anyai gondoskodásra. „Diákéveink” során feleségem egyszer teljesen váratlanul műfordítói megbízásokkal tért haza. Ez összefüggött azzal, hogy a Bornemisza Péter Társaság irodalmi estjeit már kezdetben is miindiig meghirdettük vezető osztrák napilapokban. Feleségem 1948-ban svájci állampolgárként került el Magyarországról. Baselben nevelkedett, nyelvszakos lett. Ez azt jelenti, hogy német, francia, angol, latin nyelvből érettségizett, s részben már közben olaszt és spanyolt is tanult. Amikor kikerült Svájcba, kizárólag magyarul tudott. Első kötete egy nagyon szerencsétlen „könyv” lett. A válogatást, a kefelenyomatokat nem bocsájtotta a kiadó rendelkezésünkre, így nem tudtuk mennyit és hogyan húztak a kéziratból. Juhász Ferenc verseinek kis válogatását adta ki a neves frankfurti Suhrkamp Kiadó (Paul Kruntoradded, 1966. 53 1). Feleségem háromszor annyit fordított, mint amennyi megjelent. Máig is szégyelljük magunkat a húzások miatt, de ezt azóta tisztáztuk Juhász Ferivel, úgyhogy ez a kérdés már a múlté. Ebben az időben feleségem Nemes Nagy Ágnest és Vas Istvánt is fordított. Eleinte csak nyersfordító volt, később már a saját nevén jelentek meg fordításai. Feleségemnek 'erről a kezdő „műfordítói” működéséről Bécsben tudomást szerzett a Temesvárról idelátogató Franyó Zoltán. Az Osztrák PEN-Clubban volt előadása, mi is meghívtuk baráti társaságba. Visszatérte után, így mondja a fáma, az egyik romániai pályaudvaron összefutott Kányádi Sándorral. Neki mondta: menj el Bécsben a magyar református (sic!) lelkészhez, akinek a felesége fordít, hátha fog neked 'segíteni. Ezután egy szép napon megjelent nálunk Kányádi Sándor. 1967- et írtunk akkor. Fogalmiunk sem volt arról, hogy kicsoda Kányádi, a romániai magyar Irodalomról is nagyon keveset tudtunk. Szegény Sándor aznap kétszer, vagy háromszor keresett fal bennünket. Nekem iszonyatosan fájt a fogam, inkább feleségemmel beszélgetett. Előbb a szobámban, utóbb már a konyhában. Megizzadt, csuromvizes volt az inge — ezt leírta a Halottak napja Bécsben című versében —, amint a „harangozót” kereste. De akiknek ez a „ímegvizüit” ingű személy, az erdélyi irodalmat magyarázta — megvallom, szégyellem írnia már —, azok mi voltunk. Viszont Kányádi olyan megszállottan magyarázott, hogy felkértük őt egy előadásra. Kegyetlenül lehadarta szerzői estjét, izgult, jelen volt követsége képviselője, szóval ezzel a szerzői esttel vette kezdetét az a sorozat, amelynek során több mint száz 1102
