Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Tandori Dezső: A nincs-több-helyre vendég (vers)
Nem mond semmit. Csak kora délután van, s őt itt — Budán van! — átjárja az az áram, ami a születése idejétől e-végre, a-végre küldi őt; ma ily kötésbe. Kötődik hát egy ebédrendeléssel, késik, de nem kivétel, megjön hamar az étel; közben ez-az idő tél — telik —, utó s elő fél, átmenet dolgával kész, újra főikéi. Mi dolga volt, egyáltalán? S mi közben? Mondja: „Köröttem föld- s levegő körökben ...?!” S röppen egy oly madár, mely nem akárki, s kitárt hely várná, áltatja, s ez volna a várt telj . . .? Elvillamosozik a temetőtől. Még önerőből. Ezen vigyor előtör. Belőle? Visszagondol halottaira: jóból — élőire — elég volt s lesz mi-rosszból. Nem végezheti így, ha a komolyság vet neki morzsát, mint véle a konokság, mely nem hagyta pihenni, azt mondani, hogy: „Ennyi...” Hát mondja: „Annyi...” — s mi többje: e versnyi. 1098
