Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Czigány Lóránt: Homo politicus (Szabó Zoltánról tíz tételben) (tanulmány)
zett ki kivel, mi most a XII. törvénycikk, hány paragrafusból áll, hol olvashatók ezek, hogy hívják az új iKoniggrätzet, íki vert le kit? — elszomorodott pillantás ‘a válasz.” Ezek az egyáltalán nem szónoki kérdések a derűlátó hatvanas években kerültek papírra. Végleges látleletet a nyolcvanas évek elején fogalmaz meg. Ebben már a post mortem vizsgálat eredményét veti papírra. Az országot szélvédett helyen megfeneklett hajóhoz hasonlítja, melynek helyzete stabilizálódott. A hajó kapitánya csupán a matrózlázadást tartja egyedül veszélyesnek az oldalára dőlt hajó helyzetére nézve, melyről egyébként is kimutatták szakszerű magyarázatokkal, „hogy a meg- féneklés révbeérés volt, s a zátony: kikötő.” Érvényes konklúziója ez egy olyan elmének, mely alkatilag hajlamos volt szembenézni kellemetlen igazságokkal... Reménykedni azonban sohasem szűnt meg, a hatvanas évek végén a Prágai Tavasz lelkesítette, utolsó éveiben pedig a hetvenes évek végén kibontakozó hazai demokratikus ellenzéki mozgalom. 6. Tragikus és töretlen pálya volt Szabó Zoltáné, mert (az életút 'törése nem térítette le pályájáról, mely alkat és hajlam szerint haladt kijelölt útján, de célba nem érkezhetett. Alapvető magatartását a szolgálat igénye határozta meg, s ez egyben írói feladatait el eldöntötte. A szolgálat tárgya az a magyar ország, mely nem föltétlenül azonos a mindenkori magyar állaimmal. A földrajzi névből j.elzős szerkezetté visszaalakított formula nem metafizikai entitás, s nem is absztrakció: toanem emberek közössége Szabó Zoltánnál. A formulát a Magyar Nemzet főszerkesztője, Pethő Sándor ,is szívesen használta a harmincas évek végén. Mindkettőjüknél 'azt jelentette, hogy az akkord Magyarország „nemzeti gondolata” nem képviselte a magyar ország érdekeit, mivel nem törekedett eléggé arra, hogy elkülönítse magát a „német maszlagtól”, s egyúttal a német expanziós törekvésektől, másrészt azt sem tudta elérni, hogy a magyarság autochton értékeit leginkább megőrző parasztságot társadalmi és gazdasági reformokkal talpraállítsa, s ezáltal a magyar társadalmat életképessé tegye. Erre nemcsak azért nem kerülhetett sor, mivel a felgyorsult időben az „ítéletidő” hamar elérkezett, de azért sem, mivel a társadalom reforrnképte- lennek bizonyult. A Szabó Zoltánéhoz hasonló szuverén elméknek egyetlen kiút maradt: bízni a korszakváltás utáni új hatalom társadalmi reformtörekvéseinek őszinteségében. A társadalmi bajok orvoslásának primátusába vetett hit 'tette tehát Szabó Zoltánt rövid időre és vonakodva „társutassá”. Amikor azonban kiderült, s előtte nagyon hamar világossá vált, hogy a nemzeti hamistudatott formáló régi hazugság- rendszer helyébe csak új hazugságrendszer kerülhet, a konfliktus feloldhatatlanná vált, s a választása ileheitőségek egyéni szintű cselekvésre korlátozódtak. Ez az egyéni döntés viszi állami szolgálatból angol földre. Az egyéni lét általa mindig járulékos körülményeknek tekintett volta — 'marxista hivatkozási rendszerben eléggé érthetetlen módon — nála nem határozta meg a tudatot, tudata töretlenül a „lelki független ember” tudata maradt, mentes az ©migrációs lét déformation professionnelle-jétől. 7. Ha a Szabó Zoltánéhoz hasonló írótípus őseit nyomozzuk, a genealógia Zrínyihez vezet. A politikai gondolkodónak is jeles Bocskay István ugyanis elsősorban gyakorló politikus, ezért Zrínyi az első író, aki megfogalmazza azt a magatartásmintát, melynek alaptétele (mint már Bocskaynál is), hogy a túlélés feltétele, ha az ember „nem teszi le a fegyvert lélekben. Akkor sem, ha kicsavarják a kezéből”. Az elődök közé tartozik az a Rákóczi Ferenc is, aki „a távoliét értelmét” tisztázza neki. Kölcsey Ferenc pedig egyik fontos újrafogalmazáshoz segíti hozzá: a haza nem annyira 1091
