Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Czigány Lóránt: Homo politicus (Szabó Zoltánról tíz tételben) (tanulmány)
ban a természetes helyükre. Fúrt, faragott, szívesen barkácsolt: a kezét is alkotó módom használta. Habár enyhén raccsolt (de ejtette a zárt e hangot is!), a schön- geistekről, akik a kezükkel nem tudnak Mit kezdeni, nem volt túl jó véleménye. Az utca felől kisebb bástyasétányra 'emlékeztető kertjéből a rohani hercegek vízpart melletti, erőteljes vonalú várkastélyára nézhetett a látogató: a rohani hercegek voltak Bretonország utolsó független uralkodói. 3. Amikor 1947-ben szerződéses alapon elvállalta a Magyar Köztársaság kulturális külképviseletét Párizsban, Károlyi Mihály követségén, Rákosi már „álmatlan éjszakák” során készült a politikai ellenzékkel való leszámolásra. Egész Kelet-Európát fenyegeti la sztálinizmus réme: ia párizsi lengyel követség kulturális attaséja, Czeslaw Milosz talán ugyanakkor döntött úgy, hogy nem maradhat tovább állami szolgálatban, amikor Szabó Zoltán. Ezzel az elhatározással zárult az az évtized, amit a cselekvésre kapott a nem mindig kegyes istenektől, s kezdődött életútjának és írói pályájának második szakasza. Mit érezhetett ez a közösség szolgálatára a belső kényszer imperatívuszát soha leküzdeni nem ibíiró ember, amikor 1949. júniusában, 37. születésnapján Do- ver-ben angol földre ilép? Mint író többé-kevésbé már 1947-ben elhallgatott. A demokratikus átalakulás kudarca elapasztja benne az alkotásvágyat. Közben személyileg is ellehetetlenül. (Egy párizsi nyilatkozatát a népi írók helyzetéről a Szabad Nép már 1947-ben megtámadja.) Most elveszítette megélhetési lehetőségét és mint író a közönségét. Családi bajok is tetézik az emigráns létbizonytalanság személyiségromboló hatását. Londonban, az -újrakezdés színterén, ahol számos magyar él, ikongeniális társaságot elsősorban Révai András személyében talál. Révai is mostanában lett „igazi” emigráns, noha 1935 óta ól Angliában, s a háború után csak látogatóban járt Budapesten. A „túlsó parton” is a magyar demokrácia lelkes híve, segítségére a kormány is számított. (Gyöngyösi külügyminiszter táviratos kérésére tájékoztatja az angol közvéleményt a csehszlovák kormány antihumánus intézkedéseiről a kitelepítések idején.) A magyar köztársaság süllyedő hajóját elhagyó mentőcsónakok utasai azonban lassan megtalálják egymást. Fenyő Miksa révén Szabó Zoltán 1950. májusában kapcsolatba kerül Cs. Szabó Lászlóval, aki olaszországi ösztöndíjáról lemondva maradit külföldön. Jórészt a fegyvertársakat kereső Szabó Zoltán érdeme, hogy Cs. Szabó 1951 nyarán Londonba kerül a BBC-hez. A Victoria pályaudvaron várja, s a régi barátságot felújító kézszorításból születik Castor és Pollux tartós szövetsége: halálukig együttműködve szolgálták a független magyar szellemiség továbbélését Nyugaton. Mivel 1951 derekára már mindketten újrateremtett egzisztenciával rendelkeznek (Cs. Szabó a BBC-nél, Szabó Zoltán a Szabad Európa Rádiónál), első feladatuknak azt tekintik, hogy az élveszített fórumokat is pótolják. A kőnyamatos Látóhatári tartották mindketten a kiszélesítésre alkalmas platformnak. 1952 végén Borsody Istváninai (aki szintén diplomáciai szolgálatból disszidált Amerikába) megalapították a Látóhatár Baráti Társaságot, melynek célja a folyóirat nyomda-költségének előteremtése. Tekintélyükkel biztosították, hogy a nyugati magyar szellemi élet színvonalas nyomtatott folyóiratra tegyen szert, hogy a parasztpárti fiatalok által elvetett mag fává lombosodjék. A Látóhatár szépen izmosodott: a Szabad Európa Rádiónak készült írások javát közölte. A Szabad Európa Rádió, s általában a magyar nyelvű 'adások hatása a nyugati magyar szellemiség alakulására meghatározó jellegű volt: a 'politikai emigráció itt jutott szóhoz, a száműzetésbe került írók pedig kenyérkereseti lehetőséghez jutottak. (A másik értelmiségi jellegű elhelyezkedési 'lehetőség: az egyetemek; nem minden író alkatának feleltek meg.) 1087
