Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)

illeti: meg akarja a magyart tanítani az emlékezésre és a régiek példájának követésére, az azon való okulásra. Ami a jelent illeti, meg akarja tanítani a magyart a könyörtelen önismeretre, mely láttatja jelen helyzetünket, az álmodozás fátylai és a problémáktól való menekülés ábrándjai nélkül. Ami pedig a jövőt illeti, föl akarja ismertetni a magyarral jövőbeli hivatásunkat, nagy céljainkat, melyek méltók nagy múltunkhoz és ahhoz, hogy meg kell mutatnunk Európa többi népeinek, mit tudunk és a népek nagy családjában mennyire fontos hely a miénk.”

A Szellemi Honvédelem keretében idézte fel Szabó Zoltán a költő és hadvezér Zrínyi Miklós emlékezetét is. 1939 februárjában a kolozsvári Hitelben Zrínyi magyarságáról ír, a Magyar Nemzet 1939. április 16-i számában Lelki, mozgósítás! címmel a nemzeti hagyományok ápolására szólít fel, ugyancsak a lap június 11-i számában ismét Zrínyi Miklósra hivatkozik, s a július 9-i, vasárnapi számban, a Szellemi Honvédelem rovatának első jelentkezésekor ugyancsak a költőt és hadvezért idézi: „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak (...) Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”. Végül a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége (Met- hosz) könyvsorozata számára Két pogány közt címmel kis könyvet írt, elsősorban Zrínyi Miklós prózai műveiről, illetve államférfiúi és hadvezéri tevékenységéről. ,,E könyvben — jegyezte meg — nem irodalomtörténész kereste az író Zrínyit, nem történész a hadvezért. Hanem mai magyar az időtlenül magyar magyart.” A határozottan időszerű politikai elképzelések jegyében készült tanulmány abban a Magyarok Könyvtára című füzetsorozatban került a közönség kezébe, amely Szabó Zoltán írása mellett Illyés Gyula Ki a magyar?, Fája Géza Kurucok, Ortutay Gyula Rákóczi két népe és Erdei Ferenc Kossuth Lajos azt üzente című tanulmányait adta közre. Ezután az öt füzet Régi magyarok címen közös kötetben is megjelent, ennek előszava ugyancsak Szabó Zoltán tolla nyomán született. „Mikor jövőt teremtünk — hangsúlyozza az az előszó, amelynek mondandóját ugyancsak a Szellemi Honvédelem feladatköre szabta meg —, mindig kicsit a múltba kapaszkodunk, tiszteletbeli apát választunk magunknak, felakasztjuk képét az asztalunk fölé és hosszan elnézzük: ilyennek kell lenni ma a magyarnak. Az ősök tisztelete nálunk nem a halottak tisztelete, hanem életrehívottak segítségre kérése. Ahogyan a magyar múlt nagyjaira gondolunk, abban több önzés van. mint kegyelet. Európa e folyton veszélyeztetett pontján egy folytonos veszélyben élő nép, állandó konok haszonleséssel vizsgálja Európát, vizsgálja a jövőt. S ha külföldre csak azért megyünk, hogy az ott látottakból lopjunk valamit a magyar haza csinosítására, a múltba is azért megyünk, hogy raboljunk tőle valamit a magyar haza erősítésére. Mintha térben a határokon túlra és időben a magunk élete előtti időkre tekintve »vigyázó szemünket« nyugat felé, vagy múlt felé vetve, mindig csak keresnénk, keresnénk, hogy mi az, ami megmaradásunkban minket szolgálhatna.”

A nemzeti megmaradásnak ez a vágya járja át a fiatal Szabó Zoltán talán legszebb könyvét: az 1942-ben megjelent Szerelmes földrajzra gondolok. ,,E könyv ötlete — olvasom a rövid előszóban — nem Magyarországon merült fel bennem. A mediterrán parton gondoltam rá, az ezerkilencszáznegyvenes esztendő nyarán, kissé mikesi lelkiállapotban, egyedül hallgatva tenger mormolá- sát, Zágon felé mutató csillagok alatt.” A francia összeomlás mindent megingató élménye következtében érezte, hogy valamilyen szilárd pontra van szüksége „melyen megállhat a láb, melyről körültekinthet a szem.” A mindent el1081