Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 12. szám - SZABÓ ZOLTÁN EMLÉKEZETE - Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrásában (Szabó Zoltán magyarországi évtizede) (tanulmány)

A balkáni és a franciaországi útirajz idegen országokról adott képet, és az európai helyzet általánosabb alakulásával vetett számot, a sorokat mindazonáltal a magyarság sorsa és jövője miatt érzett aggodalom szőtte át. Szabó Zoltán választ keresett olyan kérdésekre is, mint az, hogy a magyarság miként tud megfelelő kapcsolatokat kialakítani a dél-kelet-európai régió feltörekvő népeivel, vagy hogyan tudja megőrizni önmagát a régi Európát megrázkódtató, magávail sodró nagy történelmi viharban. Mindez már a harmincas és negyvenes évek fordulójának ahhoz a nemzeti programjához vezetett, amelyet Szabó Zoltán — illetve a Magyar Nemzet körül gyülekező tábor — tevékenysége nyomán a „szellemi honvédelem” gondolata foglalt össze. Szabó Zoltán ezekben az években kissé eltávolodott a népi mozgalomtól: távol maradt a mozgalom küzdelmeitől, nem vett részt a szárszói találkozón, Németh László és Szekfű Gyula vitájában ez utóbbinak adott igazat, s a konzervatív színezetű nemzeti liberalizmusnak ahhoz az eszrneköréhez közeledett, amelyet Babits, Szekfű és Pethő Sándor képviselt. Jól mutatja ekkori felfogását az a megrendült hangú vallomás, amellyel a halott Babitsot búcsúztatta a Nyugat szerkesztőjének szentek emlékkönyvben. „Ahogy munkáit most újra lapozgatom — olvassuk —, egyre világosabban látom: balul ítéltek róla sokan, mikor »po- litikátian« költőnek tartották. Csak akkor az, hogyha politikát csupán hordóról lehet hirdetni, teli szájjal, kissé ingatag gesztusokkal, kortesfrázísokon át. Ha azonban politikát lehet szószékről is szolgálni, akkor valóban nem politi- kátlan költő! Az, ami minden magyar költő művéből kibomlik: a haza képe, az ország tájai, a nemzet létkérdései, a nép vágyai, a szabadságért való küzdés és a szegénységgel való együttérzés — kibomlik az övébői is. Csupán valahogy a napi harcoktól és pillanatnyi harci közösségektől bizonyos távolságban. E távolság nem a közöny távolsága. Hanem annak a távolsága, aki a dolgokat az önálló mértékek magasságából nézi, az egyetemes erkölcs toronyablakából, s az Igazság aranyrúdjának mértékével mér. Kora Magyarországának képe megtisztító távolságban bomlik ki a Babits-műben. Olyanféieképpen, mint egy völgyi táj, melyre távolról és fölülről rápillantunk, tiszta levegőn át.”

Valójában ezt a Babitsnái felismert nemzeti programot képviselte a Szellemi Honvédelem gondolatának kidolgozásában s annak a — sajnos igen rövid életű — mozgalomnak a szervezésében, amelyet e gondolat köré szeretett volna kiépíteni. A Szellemi Honvédelem mint rovatcím 1939 nyarán jelentkezett a Magyar Nemzet hasábjain, Szabó Zoltán szerkesztésében, természetesen a főszerkesztő Pethő Sándor tevékeny közreműködésével és Teleki Pál kormányának hallgatólagos jóváhagyásával. A rovat ötletét eredetileg Katona Jenő svájci tudósítása — Svájc szellemi honvédelme az idegen propaganda ellen — adta, majd Szabó Zoltán Jámbor szándék című háromrészes cikksorozata foglalta össze „a szellemi honvédelem céljait és módszerét”. Az első írásban „a szellemi honvédelem szükségességéről” írván a következőket állapította meg: „A nemzetvédelmi feladat sorrendben elsőbb mint a népvédelmi, ha ez utóbbi nélkül nem is képzelhető el”; a veszélyeztetett nemzet védelmére ezért „lelki szabadságharcos és önvédelmi mozgalom indítandó, mely felszabadítja a magyart a magyarban.” Következésképp kettős feladatot kell elvégezni: „Az értelmiségi réteg felé az idegen alapozású nacionalizmust át kell építeni, már akiben lehet, a magyar hagyományok és magyar emlékek talajára ... A nép felé a feladat: a haza, a magyar magatartás, a külpolitikát nem érintő örök

1079