Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Dénes József: A honfoglaló magyarok vezérei és törzseik (tanulmány)
Tudnivaló, hogy a jila és a karcha nem tulajdonnév, hanem méltóság.” ”a jila .... nagyobb a kardiánál” „Termacsu, aki a minap jött fel Bulcsúval, Turkia harmadik fejedelmével és karcháj ával. Tudnivaló, hogy Bulcsú, a karcha, Kálinak, a kardiának a fia .. ,”25 Ügy vélem mindebből két következtetés adódik: 1) a „jila” a második fejedelem méltóságneve; 2) a törzsszövetségi méltóságok az egyes vezéri családokban öröklődtek, az Árpádoknál éppúgy, mint Bulcsúóknál. Persze ez nem jelenti azt, hogy visszamenőleg is egészen a törzsszövetség megalakulásáig ugyanaz a család birtokolta volna az egyes tisztségeket. Jó példa erre az „első fejedelmi” rang, amelyet az Árpádokat megelőzően Levedi nemzetsége birtokolt. De a „második fejedelem”, a gyula méltóság is a honfoglaláskor Kurszán nemzetségéé lehetett, míg a 10. század közepén ugyanezen a poszton Sarolt apját, a „nagyobbik” Gyulát találjuk, aki az Anonymusnál megőrzött geneológia szerint a hongfoglaló Tétény vezér unokája volt. Tehát kézenfekvőnek tűnik, hogy a vezérnévsorban első helyen az „első fejedelem”, második helyen a „második fejedelem”, harmadik helyen a „harmadik fejedelem” állt és őket követte a további négy törzsfő. Ha megnézzük a ránk maradt névsorokat, akkor azt a tényt, hogy Árpád a névsorok első helyén szerepéi, ezzel ítélj es összhangban tevőnek értékelhetjük. Az egykorú források adataiból következően, minden bizonnyal Kurszán töltötte be a gyula („második fejedelem”) méltóságot a honfoglalás idején,26 ezzel összhangban van az, hogy Anonymusnál Kurszán a harmadik helyen szerepel, ugyanazon a helyen tehát, ahol a krónikák névsoraiban Gyula. Viszont a két első méltóság közé „betolakodott” a névsorokba Szabolcs. Egyetértve Györffy György érveivel,27 miszerint Szabolcs az Árpádot követő második fejedelem volt (Árpád utódja iaiz „első fejedelem” méltóságban), úgy véljük, a vezérnévsor második helyén szereplése valamelyik krónikás jóhiszemű tévedésének a következménye, aki összetévesztette az uralkodási sorrendet a vezérnévsorban elfoglalt hellyel. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy ez a krónikás Anonymus lehetett, aki a „regösök csacsogó énekéből”28 hallhatta a dicsőséges honfoglaló hét vezér felsorolását. Az ő vezérnévsorában csak az ötödik helyen szerepel olyan név, amely semmiképp sem tekinthető Árpád és Kurszán vezértársának („Tas, Lél apja”). Tas- ról Konsztantinosz írja, hogy Árpád unokája volt, és felsorolásának logikájából egyenesen következik, hogy a feljegyzés idején uralkodó Fájsz (’Falicsi’) nagyfejedelem (’első fejedelem’) után ő volt az Árpád-nemzetség legidősebb élő férfitagja, a trónörökös.29 Mivel Szabolcsról érvek sora valószínűsíti30, hogy Árpád uralkodása alatt ugyancsak trónörökös volt, feltesszük, hogy az eredeti hét vezér névsorában ő volt az ötödik helyen. Mivel a Györffy György megállapítása szerint31 zömmel 10. század közepi vezénneveket tartalmazó Képes Krónika-beli vezéroévsorban az ötödik helyen szintén Lél áll (Anonymus szerint Tas fia), valószínűnek érezzük, hogy a hét magyar törzs közül nemcsak az első ’nyék’, hanem az ötödik ’jenő’ is a nagy- fejedelmi nemzetség vezetése alatt állt, a mindenkori trónörökös irányította. Tas és Lél utólagos betoldásával egy honfoglaló vezér kiesett Anonymus névsorából. Furcsa módon, talán leszármazotitainak 13. századi deklasszált helyzete miatt, Anonymus elfelejtette szerepeltetni a Gestában a kalandozó hadjáratok leghíresebb vezérének, Konsztantinosz egyik tárgyalópartnerének, Bulcsúnak a honfoglaláskor élt felmenőjét. Pedig ha valakiről, akkor róla tudjuk, hogy nem egy hirtelen felkapaszkodott nagyság volt a 10. század közepén, hiszen már az apja Kál (’Kali’) is a magyar törzsszövetség harmadik fejedelmi méltóságát töltötte be.32 Nemzedékrendi okokból valószínűnek tűnik, hogy Bulcsú nagyapja lehetett a 10. század közepi karcha-család honfoglaláskori képviselője a vezérek között. Hangsúlyoztuk korábban, hogy Konsztantinosz szerint a törzsszövetségi méltóságok öröklőditek az azokat birtokló nemzetségek tagjai közt, azonban mind az első, mind a második fejedelmi méltóság története bizonyítani látszik, hogy bizonyos politikai változások hatására a méltóság birtoklása átmehetett egyik nemzetség kezéből a másikba. Például az a 1043
