Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Zöldi László: A Kőszeg-epizód (Nemeskürty István Mohács-könyvének egyik mozzanatáról) (esszé)
nap megjelent egy török katonai küldöttség, felmentek a várba, ünnepélyesein imádkoztak, és kitűzték a török hadilobogót a falakra. Mivel pedig Jurisic ígéretet tett, hogy az őrséggel a tavábbvonuló sereget zaklatni nem fogja, tehát Ibrahim a várat stratégiai szempontból lényegében elfoglalta: fölkerekedett és tovább vonult a jelentéktelen vár alól... Ez tehát Kőszeg védelmének igaz története. Szó ami szó: ünnepelhetnénk mi Jurtáié Miklóst azért, amit tett, hogy tudniillik megadta a ...várat, amit védeni tökéletesen értelmetlen dolog lett volna; mondhatnánk: íme, egy okos ember; de nem ezt tesszük, hanem a magyar nacionalizmus Európában szinte egyedülálló módján nyugodtan és zavartalanul meghamisítjuk a saját történelmünket, csak és kizárólag odáig olvasván az egykorú forrást, ameddig nekünk ez hízelgő; a megadás tényét pedig addig csűrjük-csavarjuk, amíg az ravasz fondorlattá válik, a vitéz magyar végvári hős agyafúrt ötletességévé, aki úgy kergeti el a törököt, hogy úgy tesz, mintha látszatból megadná a várat, pedig tényleg megadja, vagyis kitűzik a török lobogót a vár fokára.” Miért említem oly nyomatékosan a tizenhatodik századi Magyarország szempontjából is jelentéktelen közjátékot? Több okom van rá, egyik sem jelentéktelen. Az első: ez laz a gondolatmenet, amelyet a legtöbben vitatnak ia hatvanas-hetvenes évekbeli Mohács-vitában, alkalmat találván arra, hogy forráskezelési bizonytalanságokat vessenek iNemeskürty István szemére. A következő kiadásokban a szerző módosítja ugyan a szöveget, tompítja némileg a megfogalmazások ólét, a lényeget azonban — az idézett mondatokat — változatlanul hagyja. A második ok: hajlamos hallgatni korspecialista kritikusaira, ha részletekről van szó, ám a lényeghez — a szemléleti következtetéshez — makacsul ragaszkodik. Pedig milyen könnyű volna kihagyni, mondjuk, a látszatmegadás motívumát. Támadják érte a szakemberek, ráadásul ha elfelejtené, méltó lehetne értelmezőinek csaknem egyöntetű feltételezésére, hogy a történelmet ürügynek tekinti a jelenbéli gondok ki- beszéilésére. (Vita inkább csak abban van, hogy valósághű részletekkel hitelesített ürügynek-e vagy alig (leplezett ürügynek?) S noha magam szintén osztozom e fölfogásban — ezen belül is a történeti hitelességre szavazom —, rokonszenvesnek tetszik, hogy Nemeskürty István nem csábul el a Látszatvazallusság árán függetlensé- pet/-formulától, amely pedig Kőszeg esetében is alátámasztaná történelmi vízióját. Ha a történeti anyag mást sugall a számára, akkor nem általánosítja parabolává a hajdan bekövetkezett eseményt. A harmadik ok, amely indokolttá teszi a kőszegi intermezzo részletezését, az, hogy az alig néhányszáz példányban megjelenő Vasi Szemle hasábjain szakmai vita robban iki. A helytörténeti periodika három évvel az Ez történt Mohács után megjelenése előtt foglalkozott már a furcsa ostrommal. Nemeskürty István szaktörténész-vitapartnerei közül később többen is nehezményezik, hogy a Mohács-könyv írója nem ismerte az eszmecserét, ennek híján alakítja ki véleményét a kőszegi epizódról. Erről írja Szakály Ferenc az Egy történelmi bestseller és ami mögötte van — Nemeskürty könyvének új kiadásához (Valóság 1969/5.), hogy „az első kiadáshoz képest (lényegesen megszelídített bírálat” sem indokolt. Másként látja a helyzetet Bertalan Lajos, a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának tagja, aki Ez történt Kőszeg után, Széljegyzetek Nemeskürty István könyvéhez címmel teszi közzé felfogását lapjának 1967/2. számában. Kifejti, hogy a helytörténeti periodika 1963-as, kőszegi em- lékszámában Sinkovics István professzor tanulmányban tárta fel az 1532-es ostrom hátterét. Rengeteg tényt sorakoztatott fel, „a megadás tényét nem csűri-csavarja, nem avatja »a vitéz magyar végvári hős agyafúrt ötletességóvé«” Mindazonáltal úgy véli a cikkíró, hogy a történészprofesszor „némely következtetése. .. elszakad a saját tényanyagától, és nagyjából ugyanazt mondja, mint Hans Sachs, a dicshimnuszra ösztökélt mesterdalnok: »... 1532-ben Kőszeg ... több mint három hétre tartóztatta fel a török haderőt, és ezzel lényegében a török (hadjárat céljának megvalósítását: a császári hadsereg megtámadását, Bécs ostromát akadályozta meg«. Nemeskürty István könyve (.. .) nemcsak a legendával számol le, hanem következtetéseiben is szigorúan tárgyilagos. Nem tagadja Jurisich bátorságát, a várvédő német, 1038
