Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 11. szám - Kelemen András: A moldvai magyarok antropológiája (tanulmány)

afölött az igen rövid fejűség «következük. 81 alatt viszont a közép- és hosszúfejűség fokozatai sorolódnak egymás «mellé.) Jelentős és gyakran közölt «jelző a morfológiai arcjelző: ez az — orrgyök táján felvett ponttól az állcsúcsig m«ért — aromagasság és az arc teljes (vagyis a járamívek közötti) «szélességének arányát fejezi ki 100-as szorzószám bevonásával. A (romániai átlag 84—86 körüli értéket ad, de tájanként nagy eltérésekkel. Ez az érték a középszéles arc «kategóriájába esik. Az orrméretek pedig Romániában általában keskenynek jelzik .az orrot. Ami a leíró jellegeket illeti: a tarkó lapos, az arc ovális vagy ötszögletű (az állcsúcs lefelé nyújtja meg), az orrhát egyenes vagy «ritkábban «hajlott, «az áll az arc síkjában van vagy abból elő- reáll, a füll nagy. A szemszín 60—70%-foan közepesen pigmentált, 15—30%-ban sötét. A hajszín sötétbarna «és fekete 70—90%-ban. Az átlagértékek és átlagos jellemzők mögött természetesen nagy táji eltérésék húzódnák meg; még a «rendelkezésre álló kicsiny vizsgált minták is jól «jelzik ezt.

Ha most (m«egkísérelj«ük a táji eltérésekre való következtetést, akkor azt a «képet kapjuk, hogy Havaselve szívében (Műntémában) csaknem «mindenkinek igen sötét a haja, s a lakosság kétharmada sötétszemű «is. A fej itt leggyakrabban a rövid- és igen rövidfejűség határára esik, de jelentős százalékkal jelentkezik a mérsékelt hosszúfejűség «is. Az arca középszéles és a keskeny határán van, az orr általában keskeny, «a termet közepes vagy nagyközepes. Szörénységben (Olténda) lényegesen ritkább a sötét szem és haj, ia fej mérsékeltebben rövid, az orrjelző vastagabb-szélesebb orra utal. Moldvában viszont 11—18%-ban előfordul «már «a világos szem (s csak 10% körüli a tisztán sötét), és felbukkan a «szóiké «haj, helyenként szintén 10%-os gyakoriságot is elérve. A fej ,a rövid- és az igen rövidfejűség határán van, az arc- magasság a Beszterce völgyében a munténiaihoz hasonló, másutt «Moldvában annál keskenyebb. A termet Észak-Moldvában «magasabb a havaselvinél, míg dél felé haladva annak «szintjéhez ,id«amul.

Mindezek az adatok «nyújtanak «néhány fogódzót az óromániai népesség leírásához. Az emberi faj tájanként éltérő változatai, amennyiben jellegzetes különbségek észlelhetők közöttük, «a fajta vagy rassz fogalmában fej«eződnek ki. A történeti nép- mozgások, természetesen az állandó keveredés folytán rég eltávolították a biológiai csoportokat a társadalmiaktól. Mégis jellemző lehet egy népre vagy néprészre a rassz-összetétel. A történeti «középkortól fcezdődőleg a órománi-ai 'csontanyagok föld- «közi-tengeri (azaz mediterrán), ősi európai ((protoeuropid) és dinári «rasszjellegeket mutatnak. E típusokból a protoeuropid nem köthető valamely Európán belüli népességhez. A dinári alaplakosság főleg Európa délkeleti részének «hegyvidéki tájain honos. Fő gócuk .a Dinári-Alpok területe és az Alpok. Leggyakoribb típus a dalmá- ciai és «közép-szerbiai délszlávoknál, az albánoknál, de a tiroliáknál «és a délnémeteknél «is. Ehhez a típushoz «tartozó embernél a magas termet, «a nagy «hajlott orr és nagy fül, s az arc «ráncosodási «hajlama tűnik föl elsőre. Ezenkívül jellegzetes a lapos nyakszirt, rövid fej, keskeny arc, s «a magas állkapocs. A «haj- és szemszín sötét. A románságnál főleg a hegyvidékieknél gyakori típus. Romániának az Alduna és a Déli-Kárpátok «közti területein erőteljesen keveredett a földközi-tengeri (mediterrán) típussal. Ez utóbbit alacsony, karcsú termet, keskeny «arc, «hosszúfejűség, barna bőr-, szem- és hajszín jellemzi. A földközi-tengeri rasszelem ia dinárinál nehezebben becsülhető «meg, Imivel az «évszázadok során az emberiség feje a fajtáktól függetlenül rövidülési tendenciát mutat; termete pedig «növekszik (többek között a fokozódó «keveredés és a jobb táplálkozás miatt). Ezért e típus súlyának megítélésére «legjobbnak látszik Lebzeltert követni, aki a két világháború közötti Romániában «közigazgatási egységenként felbecsülte «a földközi-tengeri típusra jellemző bélyegek együttes százalékos előfordulását (az átlagok ugyanis elfedhetik az értékek megoszlását!). (Ld.: térkép!)

Szembetűnő e képi ábrázoláson, hogy az erdélyi székely és dobrudzsai tatár lakosságú területéken százalékosan kimutathatatlan .a 'mediterrán jellegegyüttes, •míg a Tiszántúl — a történelmi Partium — «területén Szatmáriéi Temesig szintén jelentéktelen az előfordulása. A zöm «az Alduna közelében, s főleg «a történelmi Ha1032