Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Makkay János: Erdélyi helynevek magyarázatai (tanulmány)
MAKKAY JÁNOS Erdélyi helynevek magyarázatai Napilapjaink 1988. április elején részletesen beszámoltak arról, hogy április 3-tól — azaz április 4-e (!) előestéjétől — kezdve a romániai „magyar és német topokban is kötelező és kizárólagos a helységnevek román változatának a használata”.' Nagyvárad tehát Oradeának írassák, Nagybánya helyett Baia Maré, Temesvár helyett Timisoara a mindenütt kötelező írásmód, és így tovább. Rövidesen kiderült, hogy már tíz éve is született egy ilyen helynév-átkeresztelő rendelet, de az még csak azokra az esetekre terjedt ki, amely nevek „a románból származnak”.2 Erős a gyanúnk, hogy ez a tíz év nem csupán a dákok ősi dicsőségén és kései örökségén való puszta merengés időszaka volt, hanem „tudatos körök” is készülődtek a második rendelet segítésére. Abból a szempontból közelítve meg a dolgot, hogy vajon Erdély történeti — nagyjából 'tehát 1867 előtti — helynevei magyar (finnugor) vagy trák—dák—román (azaz indoeurópai) eredetűek-e. Egy bukaresti kutató vizsgálat alá vett hát néhány városnevet, így Dést, Dévát, Orsovát, Nagyváradot, sőt magát az Erdélyt is. ítélete az lett, hogy imás helynevekkel együtt ezek nagyon-nagyon régi eredetűek. Van közöttük, amelyik még az indoeurópai (ie.) alapnyelv korából ered, mások pedig még régebbiek, a legelső indoeurópaiak Erdélyibe jövetele előtti hajnalkorból valók. Amikor ugyanis az ie. etnikumot és nyelvet keletről hódítva hozó kurgán-művelődés valamikor az i. e. 4. évezredben elfoglalta Erdélyt is — szól a manapság divatos elmélet — ez a kurgán-népség átvette és tovább használta ezeket a helyneveket. Később bekerültek abba az [északi] trák nyelvbe is, amely azután a dákokon keresztül a román névadás része lett. így tehát akár a tíz év előtti név- használati törvény feltételei .is adottak! A tanulmány tudományos fórumon látott napvilágot,3 és ez is oka annak, hogy röviden foglalkoznunk kell következtetéseivel. A merészség hiányával aligha vádolható cikknek van egy olyan általános szempontja, amely nincs közvetlen kapcsolatban azzal, hogy az említett és imás helynevek magyar (finnugor) avagy román (trák, dák, indoeurópai) eredetűek-e. Ez a szempont egy indoeurópaiak előtti helynév-réteg feltételezése Erdélyben, annak védelmezéséval együtt, hogy e nevek — vagy egy részük — tovább élt a negyedik évezredben Erdélybe költöző korai indoeurópaiak ajkán is. Tudnivaló, hogy az európai hely- és folyónevek kutatása igen fejlett területe az összehasonlító nyelvtudománynak, és különösen alaposan kutatott része az imdogermanisztikának. Kiváló kutatók sora foglalkozott és foglalkozik e kérdésekkel. Vannak is komoly bizonyító érvekkel rendelkező javaslatok ilyen preindoeurópai nyelvi réteg hajdani létezésére Európa legészakibb, legnyugatibb és legdélibb részein. Tehát Skandináviára, az Északnémet síkságra, az Atlanti óceán partvidékeire és a brit szigetekre, valamint a Földközi-tenger nagy félszigeteire, Ibériára, Káliéra (és Szicíliára), valamint Görögországra és a környező szigetvilágra vonatkozóan. Az utóbbiak esetében ilyen a Homérosz által is emlegetett pelaszg nép, illetve nyelv. Erről mindmáig folyik a vita, hogy a görögök érkezése előtti íe. nyelv volt-e, vagy valamely más, például ősmediterrán nép beszélte. Ami viszont Európa egész kontinentális zónáját illeti — Erdélyt is beleértve — mindmáig semmiféle bizonyítható nyomát nem sikerült kimutatni egy ilyen indoeurópaiak előtti nyelvi .réteg, azaz ősnép létezésének, sőt mértéktartó és mértékadó szakemberek nem is vállalkoznak ilyen kísérletekre. A kurgánok népe, mint a legelső, hódító indoeurópaiak által Erdélyben talált ősnéptől átvett helynevek elmélete 1024
