Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Sziveri János: Irtás, Műtét, Ebvér, Abwehr (versek)
Ebvér, Abwehr Rangomon aluli megköszönnöm néked, Hogy láthatom távolról villogó nyakéked. Neheztelően elfordítom fejem. Szűkreszabott szád csapadékot mormol, Kiborul az ég lengő látványodtól. Ámde én sem élek már anyatejen! Minek a szerződés téves szövetséghez? Elégek mielőtt a testem egészen kivégez. Furfangos hírjátékba keveredtem. Szorul a kapca — szemlátomást Nehezen viselem a nyilvános fej tágulást. Tűrök mégis szoborrá meredten; Hasamig ér rögtönzött lenszakállam, Te persze sokkal símulékonyabb vagy nálam. Csörgedezik ereidben az ebvér, Bakugrálva kerülgeted hanyatló figyelmemet. Kegyetlenséged — mint a hiéna ha fölnevet — Félelmetes, akár az Abwehr. Néhol ténfergő újságlapok, rozsdás fémek Hatolnak nappalainkba: elveszejtő képek. Gyanús rémszolgálat, alantas hangyalak. Súlyom ránehezül lecsüngő vállatokra, Emlékeztetőül megszelídült kémszolgálatokra. A színen megannyi rongy alak Kószál a hajnali szellemködben; Nem egy — de száz, sőt egyre többen. Szerveim, legyünk hát résen! Árulkodó a mámor vakon ha áthat. Bajomon, mit bárki láthat: Segít, mint fagy a jégverésen. Hajbókolni néked? Alul van minden rangon. Találékonyan visszafogom a hangom. Amihez kedvem lenne mégis: tenni epés Megjegyzéseket az efféle hárító ténykedésre. S bár nyilvánvaló volt — csak most vettem észre, Áthat a bénító rettegés.
