Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - WEÖRES SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Aranyi László: Lucifer és Ahrimán (A steineri antropozófia nyomai Weöres Sándor költészetében) (tanulmány)
meter” védjeggyel ellátott terményeket. Külön gyógypedagógiai és orvostudományi ágazata is van (pl. Herdeckei Orvostudományi Egyetem). A szerves, goetheáni építőművészet hozta létre például a domach-i (Svájc) Goetheanumot, mely Európa egyik legnagyobb színháztermét foglalja magában. Az antropozófiai építészet többek között Makovecz Imre törekvéseire is hatott. A steineri életmű terjedelmében is impozáns; több mint hatezer előadásban (a kiadott könyveinek száma háromszázon felül van) fejtegette, hirdette, népszerűsítette antropozófiai rendszerét. „Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.” — írja Weöres Sándor a Teljesség felé című munkájában. Ügy vélem, nem kell magyarázni az analógiát. S azt sem, amit Hornyik Miklóssal folytatott műhelybeszélgetésekor mondott: „Ami az összes egyéni, személyes vonások lekopá- sa után megmarad: ez a jézusi alap, az ember tulajdonképpeni léte.” — ha ismerjük Steinernek a Krisztus-princípiumról szóló tanítását: „A távoli jövőben az ember a Föld egész anyagát átalakítja és a Föld testét éretté teszi a Nappal való egyesülésre. Krisztus, mint szellemi Nap, megadta az impulzust arra, hogy a Föld és a Nap majdan újra egy testté váljék.” Weöres Sándort egy időben több bírálat illette költészetének látszólagos „személytelen” volta miatt. Szilágyi Ákos a „Weöres-i magatartást”, mint a Közáp-Eu- rópában „kötelező”, társadalmilag elkötelezett művészi magatartástól elrugaszkodott devianciát marasztalta el. Úgymond, Weöres a taoista nem cselekvés elvét (wu wei) testesíti meg. Persze, az életmű alaposan rácáfol erre a megállapításra. „Mondják, minden művész-tevékenység teremtés; és hallottam azt is, hogy anyaság ... A művész, ki az alaktalant formássá építi tudatos akarattal, szinte „teremtő”; ha akaratlanul, álmában is alkot, minit néha Schumann, olyankor szinte ,szülő’; a két fogalmat elfogadhatjuk a műalkotás két pólusának.” — írja A vers születésében. Az igazságra — azt hiszem — újból Steiner világnézete vezet bennünket; Weöres esetében az individualitás a magasaibbrendű, más dimenziókban megnyilvánuló individualitásnak rendeli .magát alá önként, innen a látszólagos személytelenség; azonban, ha nem is a napi aktualitások szintjén, nem is partikulárisán, de egy mélységesen személyes és a művész valódi feladatának elkötelezett magatartásmodellel állunk szemben. S hogy került dolgozatom címébe Lucifer és Abrimán? Steiner filozófiájából. Két, egymással ellentétes hatást kifejtő ilényiségről van szó. „Ha a luciferi lények (ez is allegória, szó sincs fizikai értelemben vett lényekről — A. L.) nem tevékenykedtek volna, az embernek bizonyos képességek kifejlesztésével várnia kellett volna a legkésőbbi időpontig. Az ember a luciferi lények révén előbb jut egyes szellemi képességekhez, mint ahogy azok eredetileg neki szánva voltak s így magasabb szellemi fokra emelkedik.” Fölszabadító hatásuk tehát rendesen diszharmonikus, a Világrend szempontjából törvénytelen; mégis az ember, a művész minden önmagán túlmutató inspirációt innen merít, elválaszthatatlan az alkotás folyamata a pro- méteuszi szembeszegülésre is sarkalló/uszító luciferi erőktől, ahogy a gonosztevő bűnei mögött is mindig ott feszülnek a mélybe húzó ahrimáni lényiségek. Mert mi a művészet? Varázslat. (De ezt már elmondtam...) IRODALOM Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1—3. köt. Bp. Magvető Könyvkiadó, 1986. Kenyeres Zoltán: Tündérsíp. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. Hornyik Miklós: Műhelybeszélgetés a költészetről a „Hold és Sárkány” szerzőjével. = Híd. 1967. 11. sz. Evans—Wentz, W. Y.: Bevezető a Tibeti Halottaskönyvhöz. = Tibeti Halottaskönyv. Bp.; Buddhista Misszió, 1982. Steiner, Rudolf: Előadásai János evangéliumáról. Bp., Genius, 194? Steiner, Rudolf: Az emberi fejlődés útjai. 1906—1921 között tartott előadások. Bp., Genius, 1942. Steiner, Rudolf: A magasabb világok megismerésének útja. Bp., Genius, 1941. Steiner, Rudolf: Megismerés és halál. Előadások. Bp., Genius, 1945. Steiner, Rudolf: Sors, kegyelem, szabadság a világ, a Föld és az ember életében. Bp., Genius, 194? Steiner, Rudolf: A szellemvilág küszöbén. Bp., Kultúra, 1922. (Az okkultizmus könyvei). Steiner, Rudolf: A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei. Bp., Genius, 1939. ' 977
