Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Gál Ferenc: Tóth Bálint: Nyiss kaput, angyal! (kritika)

itt és most újjáteremtsük a (magunk világát”. Napjaink tragikuma, hogy még az Isten képes (lehet) valóban újjáteremteni a világot, az ember, úgy tűnik, vagy újrateremtésre, vagy radikálisan újnak, másnak a megalkotására képes csupán. Tóth Bálint emlékekből, álmokból építkezik, -halottak szavaiból, értékeiből. És még mindig ez a legszilárdabb, legmegbízhatóbb közeg. Nem csoda hát, hogy a mások halálára József Attila Kései siratójának dacos hangjával felel. E magatartás hívja életre a kötetzáró nagy lélegzetű Requiem ciklust, melyben nem búcsúztatja, de visszaidézi, a jelen részévé teszi hajdani barátját. Mindezt Rákos Sándor Any asirató iánál is változatosabb eszköztárral (népi ráolvasás, sámánének, ima, latin himnusz, bordal, különféle metriikus-rímes strófaszerkezetek), újrateremtve formát és személyes élményeket egyaránt. Az értelem számára persze nyilvánvalóak a korlátok. Az, hogy a Dunáról fúj a széJben a múlt értékei álomként jelentkeznek csupán, az a realitásokkal való kényszerű számvetés.

A lehetőségek felmérése azután ilyen megállapításokhoz vezet: „Oly koriban, miikor tenni nem -lehet / a legfőbb tett az alkotás lehet”, vagy: „A világ zsarnok? Te belül szabad vagy, mit gondolj, írj, -magad szabod magadnak”. Világos beszéd, de talán túlzottan az. Az életút ismeretében (is) többet várnánk. A -börtönévek, a megélt események után árnyaltabb sorokat, miint „Az a lélegzetv.isszafojtott csend / az országnyi sötétzárkában ..Nem az események, ia politika szemszögéből ár-nyal- tabbakat, de az azokat megszenvedő emberéből. Hiszen minden más csakis ezért lehet(ett) szörnyű, azért, ahogy az emberekre hat(ott). Lakatos István A sötétség virágai című versében, vagy Pilinszky költészetében e hatások a lelki mélyrétegekig követhetőek. Tóth Bálint verseinek ugyanakkor éppen ez a neuralgikus pontja.

Minden művészet alapvető kérdése, milyen mélyen, mennyire radikálisan képes bemutatni legfőbb tárgyát a társadalmi embert, a költészet esetében különös hangsúllyal az emberen. Tóth Bálint verseinél e ponton támadhat hiányérzetünk. Joggal kérdezhető: a megfellebbezhetetlen gondolati igazság, az erkölcsi tartás, a döccenés- telen forma ellenére is? Igen. De éppen ezért nehéz egzakt formába önteni az indokokat. Először inkább csak -érzékelhetők, érzi őket a költő is: „Mire szavakká -formálódik / mire sorokba rendeződik / mire a -ritmus rím cicomáját felölti / elindul s megérkezik / Hozzátok -amit mondandó leszek / mindig azt érzem a legfontosabbat kifelejtettem / Mert szebb volt úgy / testetlenül -ruhátlan rendezetlen / egy pillanatban mégis megtestesült és -pompás / kiknek -lelke a rend / de mire elmondanám széttörik / csak szilánkjai érnek el hozzátok”. Az utóbbi száz év művészetének nagy dilemmája ez: -mennyi alakítást visel el az anyag, -anélkül, hogy elveszítené a közlés lényegi okát, azokat a csírákat, melyeknek így vagy -úgy a psziché a táptalaja. Ezt -nem helyettesítheti kész -koncepciók, már megfogalmazott gondolatok megv-arselése. Utóbbi egyszerűen más. Sokkal -pontosabb -tudás, de sokkal szűkeb-b alapokra -támaszkodó. Nem képes a tudatosságot az álmok mélységével egyesíteni. Fokozottan -igaz ez, amikor maga az élménya-ny-ag is másodlagos. Verses életrajzot (Berzsenyi), vagy az Orbis Pictus egyes darabjai esetében képleírásokat kapunk.

Mindez végsősoron a korszerűség kérdéskörébe -tartozik. Erről előző kötete Ho- ratius-szal című versében így ír a költő: „A költészet jelenvaló. Amit úgy is mondhatnánk: maradandóan jelenidejű. -Nem kell modernnek lennie”. Sok múlik itt a modern szó helyes értelmezésén. Minden azon múlik. Ha az irányzatos modernséget értjük alatta, akkor a fenti állítás -igaz. Az -idősödő, ki-asszicizálódó Kassákra -rímel vagy az amerikai Wallace Stevensre: „Nem érünk rá ar-r-a, -hogy modernek -akarjunk lenni, mikor annyi fontosabb dolog van a világon ..így igaz. D>e azért modern volt ő is, Kassák is, ha a szót a korszerű szinonimájaként fogjuk fel. És csakis az a vers képes szert tenni maradandó jelenid-ej (őségre, amelyik a maga korában Időszerű, modem. Ez természetesen nem egyszerűen a versforma kérdése. Egyetlen metrumot sem lehet eleve elavultnak bélyegezni, de hogy mikor, mitől nem az, arra megint nincs -általános szabály. Radnóti hexameterei, vagy Babits pár-rímes jambusa a Jónás könyvé ben aligha hatnának olyan felidéző erővel, -ha formai kontrasztjuk nem lenne fellelhető életművükön bél-ü-l. Ez a kontraszt helyenként hiányzik a Nyiss ka956