Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Szépfalusi István: Az általános iskolában közepes, a művészetekben kitűnő (Az 50 éves Pátkai Ervin kései emlékezete) (esszé)

nál (Paris, 1973. 145 1.) neves művészek életműsorozatában külön kötetet szán neki: Eugene Iónesco, Salvador Dali, Raymond Abellio, Emmanuel D’Astier, E. et M. Jou- handeau, Olivier Messiaen, Marcel Duchamp, Wieland Wagner, Jorge-Luis Borges, William Burroughs, Fernando Arrabal, Witold Gombrowicz, Victor Vasarely, le Living Theatre, Pierre Schaeffer, Pier Paolo Pasolini, Alberto Moravia és Varese társaságában található „a PATKAI-kötet.”

Pilinszky János említette volt egyik írásában, amikor a harmiincévesekat jellemezte: „Jellemző: a meredek fölfutás, a lázadással és vakmerőséggel rokon áldozat, mely — bízom benne, hogy senki se ért félre — a maga szintjén, .rokona a jézusi, vagy legalábbis a prometheuszi sorsnak. Akinek az emberiét e fiúi aspektusa jut osztályrészül, annak tragikus sűrítettségben kell a teljességet fölmutatnia, különben lemarad tragédiájáról és üdvösségéről, lázadásáról és áldozatáról: ami számára egy és ugyanaz .”

A nemzetközi, elsősorban francia elismerésieken kívül csak kisszámú, főleg nyugati magyar képzőművészeti, vagy irodalmi kör — elsősorban a párizsiak (Kádár György, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor) — tudták igazán ki volt Pátkai Ervin: az ember, a segítőkész, mindig szerénynek megmaradt művészbarát, a kimagasló tehetség, „Ervinke”. Kellő, átfogó hazai értékelésére csak a Párizsban, 1985. június 18-án bekövetkezett tragikus halála után — robbanás áldozata lett — kerülhet sor.

Az általános iskolában ugyan „közepes” rendűséget ért el, de a művészetekben mindvégig „kitűnő” érdemjegyeket szerez magának, hazájának és népének. Párizsban bizonyít. Megérdemelné az életmű ismertetését övéi között. Remélhetőleg ez nem várat sokáig magára. Szülővárosa, Békéscsaba tiszteletadása után.

Talán éppen Szombathelyen, avantgarde tárlaton ...

947