Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Szépfalusi István: Az általános iskolában közepes, a művészetekben kitűnő (Az 50 éves Pátkai Ervin kései emlékezete) (esszé)
SZÉPFALUSI ISTVÁN Az általános iskolában közepes, a művészetekben kitűnő AZ 50 ÉVES PATIKAI ERVIN KÉSEI EMLÉKEZETE Sopronban, tizennégy esztendős korában hallottam róla először. Bátyja, Róbert — ma az Angliai Evangélikus Egyház elnök-lelkésze — kért meg arra, ihogy segítsek neki. Ervin szeretne 1951 őszén Békéscsabáról Budapestre, a fasori gimnázium első osztályába kerülni. Köztudott volt, hogy jól ismertem Laki Tibor igazgató urat. Amikor 1945. március 15-én „felrobbantam” Budapesten — a romos Aranykéz utcában focizni készültünk, barátom bombagyutacsot talált, miközben magam éppen a távolabbi kaput raktam ki két kővel! —, ő sietett segítségemre. Betegágyon tanított, vizsgáztatott, így végezhettem el 5 hét alatt a második félévet. Levél ment Budapestre, hamar megérkezett Sopronba a válasz. „Kollégád öccsét előjegyeztem, nem lesz semmi akadálya a felvételnek. A következő adatokra lenne még szükségem: hová jár most iskolába? Milyen volt a félévi bizonyítványa (rendűsége) és magatartás-osztályzata? Édesapja neve és foglalkozása most, valamint a felszabadulás előtt? Az édesanya állásban van-e? Mi a szülők együttes havi jövedelme? Van-e valami vagyonuk? Hány testvére van a fiúnak? Kívánják-e a szülők hivatalos hitoktatásban részesíteni? — Közölni akarom még, hogy a beiratási díj: 50,— Ft. Havi tandíj pedig 40,— Ft. Internátusunk nincsen, magánosoknál kellene őt elhelyezni. Ebben a pillanatban nem tudok neki helyet ajánlani, de feljegyzem magamnak, hogy ha valaki diákot kér, úgy ajánlani fogom. Szoktak ismerős családok szállást kereső diákokat kérni. — Nem is tudtam, hogy ilyen szép számmal tanulnak fasori diákok Sopronban. Jólesett megemlékezésük; üdvözletüket tolmácsoltam a tanári karnak. Ők is üdvözölnek benneteket és jó munkát kívánnak ... Budapest, 1951. május hó 9-én. Laki Tibor sk.” Postafordultával írtuk a viszontválaszt. A Páfkaiak akkor már árvák voltak. 1950-ben édesanyjuk is elhunyt. Bátyja, Katalin nővére és angliai keresztanyjuk viselték a 14 éves Ervin gondját. Családi együvétartozás, a sorssal szembeni dac jellemezte életüket. Még azonos hónapban megkaptuk Laki Tibor igazgató úr sorait. „Kedves édesanyád elhozta leveledet... Visszatérve a Pátkai fiú esetére, közlöm, hogy előjegyeztem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy elhelyezésére vonatkozólag nem tudok segítségére lenni, sőt a tandíjmentességet sem tudom megígérni; egyrészt, mert I. osztályos növendékeknek nem adunk kedvezményt, csak ha már nálunk is bebizonyítja érdemességét, másrészt, mert az egyháznak egyre nagyobb terhet kell vállalni az iskola fenntartásánál. így csak kisebb mérvű tandíjkedvezményt tudunk általában nyújtani. Ezek szerint a legfontosabb számára a lakáskérdés. Talán a volt Protestáns Árvaház, az egyetemes egyház VII., Rózsák tere 1. sz. alatti szeretetintézményében kellene megpróbálni a dolgot, s csak ha a szállás kérdése rendezve lesz, akkor a gim945
