Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből (tanulmány)

a magyar kérdést zsidókérdéssé szűkítsem... A zsidóság sem társadalmi egység, hanem megvan a maga természetes társadalmi rétegződése. A zsidókérdés megoldásánál azt a szempontot tartóm egyedül irányítónak, hogy az egyes zsidó rétegek munkája, állásfoglalása, tevékenysége hasznos, vagy káros-e a közösségre nézve. Egyszóval: a zsidókérdést is csák társadalmi szempontok szerint tekintem és kezelem. Az idő majd eldönti, hogy nekem volt-e igazam, vagy pedig ellenfeleimnek.’-61

A munkásmozgalmat és a polgári baloldalt erőteljesen bíráló fiatalabb harmadik utasok a zsidókérdés megítélésében ellentétbe kerültek a népi mozgalom „vezetőinek” tekintett írókkal, s úgy vélekedtek, hogy kár volt nekilk „tüntetésszerűan kiállni a zsidójavaslat ellen.”62 A népi írók ugyan keményen vitatkoztak urbánus ellenfeleikkel, de nem értettek egyet a zsidóság társadalmi Ikitaszítására irányuló törekvésekkel. Németh László szavaival a zsidókérdést nem egyes személyek félreállt tásával, hanem „a nagytőke nacionalizálásával lehet igazán megoldani.”63 Az urbánusok azonban ezt az álláspontot is elutasították, elfogadhatatlannak tartva, hogy a népiek nem a zsidókérdés emlegetése miatt tiltakoztak, hanem elismerve annak létét, csupán a rossznak tartott megoldási javaslatot kifogásolták. S a létében fenyegetett zsidószármazású kisebbség — érthető módon — a zsidókérdés megemlítését is az antiszemitizmussal rOkonította, holott a kettő között mindig is alapvető különbség volt. Mert a népi írók azon hívei, akik elsősorban a Magyar Élet és a Magyar Üt körül csoportosultak, a zsidókérdés nemegyszer bűnös tudatlanságé fe- szegetése ellenére soha nem követelték a zsidóság megsemmisítését, sem az országból való kollektív kitelepítését és nem ismerték el a kollektív felelősségre vonás semmiféle formáját. A zsidókérdést viszont azért tartották létező és megoldásra váró feladatnak, mert úgy ítélték meg, hogy a magyar kapitalizmus és aiz általa befolyásolt szellemi élet irányításában arányukat jóval meghaladó mértékben vesznek részt olyan zsidó származásúak, akik a népi elképzelésekkel szembeni fenntartásaik következtében akadályozzák az időszerű magyar törekvések kibontakozását.

A kérdés bonyolultságát és a népi mozgalomban uralkodó felfogást jól érzékeltetik Erdei Ferenc Sárközi Györgyhöz írt levelének megállapításai: „Nem vagyok kapható a zsidóság védelmében kereszteslovaggá lenni, azonban mindenre, amit tehetek kész vagyok azokért a zsidókért, akik már nem azok, hanem 'különben magyarok, mint azok, akik most magyarkódnak.”64

A népi mozgalom meghatározó egyéniségei — őszintén vallott demokratikus elveik következtében — tartózkodtak a zsidókérdés felelőtlen ébrentartásától és elítélték a zsidónak minősítettek hátrányos megkülönböztetését. Követőik táborában viszont akadtak, akilk a náci veszedelem árnyékában is a zsidókérdés ‘napirenden tartását tekintették egyik legfontosabb feladatuknak, de nem azért, mintha nem érzékelték volna idejében e veszedelmet. „Ami a nyugati határainkon túl készülődik — irta Gombos Gyula 1939-iben — annak veszélyét legalább annyira látjuk, taint a legaggodalmasabb alkalmi magyarok. Mindent ennek a világításában nézünk ebben az országban. A zsidóság kérdését is. Ennek a kérdésnek gyökeres, tökéletes és azonnali megoldását nem a zsidók iránti gyűlőlség, hanelm ia fajtánk iránti szeretet sürgeti. Minden emberi számítás szerint az új német terjeszkedéssel szemben e nemzedék fogja megvívni a harcot, úgy politikai, gazdasági, mint kulturális síkon, s lehet, hogy fegyverrel is ... lehetetlen, hogy ismét gazdasági és erkölcsi szabotálásOk- kal gyöngítsék e kicsi nép ‘ma úgyis kevés erejét; lehetetlen, hogy ott, ahol erős magyar embernek kellene állni, újra (miagyarra ímeszelt szivacs üljön, aki csak szívni akar, de ellenállni nem tud; és .lehetetlen, hogy újra papírtalpú bakanccsal álljunk a hóiéban. Ezért, és nem gyűlölségből akarjuk a zsidóság kérdését a legszigorúbban rendezni.”65

Az idézett felfogás mindenekelőtt a Magyar Élet és a Magyar Üt táborát jellemezte, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi fokozatosan tompította és 1941- ban abba is hagyta a kérdés feszegetését, addig az utóbbi épp 1941—42-ben folytatta legharsányabb „zsidózását”. A Magyar Élet és a Magyar Üt megítélésénél, nem felmentésképpen, de azt is figyelembe kell venni, hogy a cenzúra rendszere- törölte a baloldalinak minősülő társadalombíráló cikkek jó részét, a zsidókér941