Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Dénes József: A honfoglalás időpontjáról (tanulmány)
sikeres hadjáratot.7 A besenyők Európába érkezését is erre az évre keltezhetjük.® Ugyancsak 894-ben (a Fuldai Évkönyvek tanúsága szerint) a magyarok „a Dunán túl kóborolva sok borzalmas dolgot vittek végbe ... egész Pannónia lakosságát mind egy szálig kiintották.”9 Nos,, szerintünk éppen ezen a hadjáraton volt távol a hadsereg a besenyő—bolgár közös támadás idején. A magyar vezetők, élükön Álmos nagyfejedelemmel, Bulgáriából visszatért győztes seregüket a Kárpát-medencébe irányították. Ezalatt Simeon bolgár kán „a besenyőkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket.”10 A besenyők, akik éppen egy másik törzsszövetség, az úzok elől menekültek „kutatva hely után, ahol megtelepedhetnének”, megragadták a számukra kedvező lehetőséget. „És amikor a tünkök hadjáratra mentek, a beseríyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették és a földjük őrzésére hátrahagyott (türköket gonoszul kiűzték onnét.”11 A régi szállások elvesztéséért és a népet ért veszteségekért valakinek felelnie kellett, az első fejedelmet, „Álmost Erdélyországban megölték, nem mehetett ugyanis be Pannóniába.”12 Lényegesen leegyszerűsödik a honfoglalás magyar krónikás ábrázolásának kérdése is, ha elfogadjuk az általunk javasolt azonosítást a 894-es hadjárat és a 'területfoglaló hadjárat között. Tudniillik a magyar hagyomány az új haza megszerzését az ún. Fehér ló monda keretében meséli el. Ez a monda pedig egyértelműen a Szvatoplukkal kötött szövetséget örökíti meg. Annak ellenére, hogy a keresztény krónikások már félreértették és valamiféle ravasz országszerző cselt láttak benne.13 Abból a tényből kiindulva, hogy a monda fennmaradt, bekerült krónikáinkba, sőt a honfoglalás történetét éppen ez a monda meséli el, arra kell gondolnunk, hogy ez a szövetségkötés döntő jelentőségű volt az új haza megszerzése szempontjából. Márpedig Szvatopluk 894-ben meghalt.1'* Tehát a vele szövetségben vezetett hadjáratra sem kerülhetett sor később. Az eredetileg felvetett két kérdés egyikére ezzel azt hiszem sikerült válaszolnunk. Forrásaink alapján kikövetkeztethető a honfoglalás pontos éve — 894. Amennyiben ezt elfogadjuk, az eddigi kutatók következtetéseit felül kell vizsgálnunk. Ugyanis történészeink generációi, Pauler Gyulától kezdve egészen a legutóbbi feldolgozások szerzőiig, Györffy Györgyig és Kristó Gyuláig 895-ös, vagy 896-os évszám mellett törtek lándzsát. Györffy György velünk azofíos felfogása szerint a magyarok bulgáriai hadjárata 894-ben volt, ugyanebben az esztendőben magyar sereg harcolt Pannónia területén Szvatopluk morva fejedelemmel szövetségben. A közös besenyő-bolgár támadást mégis 895-re teszi. A magyar sereg távollétét Árpád éppen zajló kárpátmedencei „diadalmas honfoglalás”-ával magyarázza. Feltételezi még azt is, hogy a Szvatopluk hívására 894-ben érkezett sereg a Felső-Tiszavidéken bevárta az Árpáddal érkező fő sereget. Vagyis Györffy szerint 894-ben és 895-ben egymást követően két magyar hadjárat zajlott a Kárpát-medencében, a terület birtokbavételét a második akció eredményezte („diadalmas honfoglalás”) .lr’ Kristó Gyula alapos elemzésében rámutat Györffy álláspontjának leggyengébb pontjára; arra, hogy az ún. „diadalmas honfoglalásnak” sertimilyen forrásbázisa sincs. A kritikus hadjáratot, amely alatt a magyar szállásokat a besenyő-bolgár támadás érte, mégsem azonosítja a szerintünk egyedül lehetséges 894-es kárpát-medencei akcióval. Ügy véli, hogy az Al-Duna mentén a bolgárokkal csatázott a magyar sereg, amikor a védtelenül maradt szállásokat keleti irányból a besenyők támadása érte.16 Ez nyilvánvaló ellentmondásban áll fő forrásunk szövegével. (Ha kissé sarkítjuk a dolgot, a magyarok úgy voltak távol, hogy nem voltak távol.) Kristó Gyula egyébként könyvében feltételezi, hogy a honfoglalás első ütemeként 892/893- bán a magyar törzsszövetség Kurszán vezér vezette erői mintegy előzetesen megszállták a Garam-Duna vonaltól keletre eső réázeket. Ezt, és másik vitatható elképzelését, miszerint Szvatopluk „Nagy”-Moráviájá a Dél-Alföldön helyezkedett volna el, illetve oda is kiterjedt volna, döntően egy XVI. századi bajor humanista, Aven- tinus tudósítására alapozza.17 Aventinus, véleményünk szerint a magyar krónikaszöveg (az 1486-ban Augsburgban kinyomtatott Thüróczy-krónika) és az általa ismert 94
