Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kovács istván: "Arad pedig..." (esszé)

Poninski — neylvi meggondolásokból — az ő körükben verbuvált. Ennek eredményeképpen alakult ímeg az 1. lengyel dzsidásezred 1. százada, vagyis rövidítve: az

1. lengyel dzsidásezred.

Wysooki mint parancsnok, elégedett lehetett a légióval. A nap lengyel tetteiről készített összegzése azonban némi kiegészítésre szorul. „Egész Ó- és Ojarad szemtanúja volt ennek az ütközetnek, és e nappal alapoztuk meg a lengyel katona jó hírnevét” — írja ő. Pontositanuink kell szavait: a lengyel katona magyarországi jó hírnevét Tchórznicki ulánusai három nappal azelőtt Bárcánál alapozták meg. Az Aradnál működő Wysoctoi ezt még nem tudhatta, de az emlékiratíró már igen.

E szerény kiigazítás ellenére le kell szögeznünk, hogy Wysocki emlékiratában s az érdemek ismertetésénél többnyire igazságos. Abban sincs túlzás, amikor leírja, hogy a december 14-1 csata után „a város hazafias érzületű polgárai óriási lelkesedéssel fogadták be otthonukba a lengyeleket, annál is inkább, mert csak őket tartották igazi katonáknak, bennük bíztak legjobban. Amikor a lengyelekre került az őrszolgálat, a lakosok azzal a meggyőződéssel hajthatták álomra fejüket, hogy nyugodtan alhatnak.” A honvédek és a nemzetőrök is szívesen vették, hogy a lengyelek őrjáratozzanak — sűrűbben, mint ahogy egyébként rájuk került volna a sor.

Igaz, a város polgárai közül nem mindenki látta szíves vendégként a beszállások katonát. Zyigmunt Miíkowskit, akit a havaseső révén szerzett hideglelés a vár megrohanásia után több hétre ágynak döntött, egy Sava Simic nevű szerb ügyvédhez irányították, ö, lévén „a magyarok heves ellensége”, hűvösen fogadta a lengyel légianistát. A szerbek történelme, irodalma, kultúrája iránt érdeklőlő kijevi diák azonban hamar elnyerte házigazdája rokanszenvét. A katonai szolgálat közötti szünetekben terített lasztal mellett politizálgattak, beszélgettek. Vízkereszt vigíliájára Simic a barátait is meghívta. „A mi lengyelünk” és iá szerbek magyarokkal kapcsolatos álláspontjai gyökeresen különböztek egymástól. „Simic és barátai abban bíztak, hogy az osztrákok segítségével ’megzabolázhatják a magyarokat’ és biztosíthatják nemzeti jogaikat” — foglalja össze beszélgetőpartnerei (reményeit Miíkowski, majd hozzáfűzi: „Az osztrákok nem fukarkodtok az ígéretekkel. Ők hittek bennük; én nem.”

Az Aradon 'töltött hetek élményei, történelmi tanulságai majdan több művében is kicsapódnak Mitkowskinak. Közülük kiemelkedik a Kovács Sándor (Szandor Kowacz) című regénye. A huszárként harcoló magyar fiú és a családját az ellentáborban tudó szerb leány romantikus, mélabús, Rómeó—Júlia-végkifejletű története a szabadságharc Idején játszódik. Miíkowski pontosan érezte a nemzetiségi kérdés súlyát és fontosságát.

Az aradi szolgálat során a lengyelek derekasan helytálltak, de a rájuk rótt szerepért nem lelkesedtek. Elégedetlenségük egyik forrása az volt, hogy szláv véreik, azaz a szerbek ellen is harcolniuk kellett. Másik oka, hogy az adott körülmények közepette nem termett számukra babér. Arad bevétele a tehetetlen hadvezetés és az elégtelen ostromszerek híján reménytelennek tetszett. Közeli sikerrel az sem kecsegtetett, hogy a táborba látogató vezérkari főnök, Vetter Antal tábornok javaslatára december 19-én G.aál Miklós mérnökkari ezredest nevezték ki az ostramsereg parancsnokává. Törzsében igen előkelő posztokat foglaltak el a lengyelek: Wysocki mellett helyet kapott benne Jan hacki, az ostromló had tüzérségének parancsnoka és Adolf Arnold Grochowalski mérnökkari százados, aki az ostromművek kiépítését irányította. A bécsi mérnökkari akadémiát végzett tiszt több évi szolgálat után 1846- ban — a galíciai események hatására — kilépett az osztrák hadseregből, ősszel nyolc- vanadimagával jött át Magyarországra, amely kitűnő katonát nyert személyében.

Miközben Berger rendszeresen lőtte a várost — december 28-án például több mint ötszáz kartács, gránát és bomba hullott Aradra — az ostromlók csak január 18-án kezdhették meg a vár hatásosabb ágyúzását. Mart hiába kaptak a hónap elején két 60 és két 30 fontos tarackot, valamint két 24, két 18 és négy 12 fontos ágyút, a hozzájuk való lőszer csak három napra futotta. Grochowalski Az 1848/49-es magyarországi hadjárat (Kampania na Wegrzeoh 1848/49) című kiadatlan emlékiratá919