Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Pécsi Gabriella: Mert végül..., Megátalkodottan, mégis remélve Alexnder Blok ürügyén (versek)

Alexander Biok ürügyén

Végül is mi bajom lehet?

Van házam, társam, ellenségem. Végül is itt tévedtem el.

Végül is élni — ez vezérel.

Végül is igaza van Bioknak. (Vagy csak magára számított.) Nekem a dolgok fontosabbak. Hiszem, hogy vannak boldogok. Nekem nincs évszakom. Akármit beveszek, mint a rosszul alvó. Marad utánam konyhaasztal, marad utánam öt-hat garbó.

A szemfényvesztés már unalmas. Más játékot kell kitalálnom.

Az ibolyahalál is régi.

Nincs kedvem ugrani a lángot. Fáradt vagyok. Bekötött szemmel mint taposó ló, körbejárok, ígéretes csikó lehettem . . .

Ez számomra már inkább átok.

907