Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Baka István: Aeneas is Dido (vers)
BAKA ISTVÁN Aeneas és Didó „így hát a nagy ember elhagyta Karthágót . . (Joszif Brodszkij: Didó és Aeneas) í Didó, királynőm, nem látlak soha. A hullámok meanderei kéken futnak, mint Ariadné fonala, s vezetnek új hazába, hol a népem tán Minotaurusszá változik bús nászunk után — miatt? —, hisz labirintus bejáratául tárult szép öled, s mi összebogozott, a gyűlölet fonalaként fog visszagombolyodni néped kezébe népemnek kezéből. Találkozom hát véled újra — végül együtt fogunk mi árnyékként bolyongni, s a vér-iszamós csatatereken is a vágytól síkos öled keresem. 2 Fanyar a búcsú? Fanyarabb a bor s a borszín tenger, melybe rózsaujját a hajnal mártja. Vérünk bárha forr, jó tudni: fenn, Olimpuszon mi újság, különben fuccs a bornak és a kéjnek, és Gorgó-főt növesztenek az éjek, ránk ég a virradat, mint Nessus-ing. Irigyebbek a mi isteneink, Didó, de késő lenne már cserélni. Megnyugtató mégiscsak, hogy az égből megüzenik gyakorta, hogy mitévő 884 legyek — nem kell a döntéstől se félni. Máglyára lépsz, ha elhagylak? Na és?! Nem én akartam — égi rendelés.
