Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - JUHÁSZ FERENC 60 ÉVES - Kabdebó Lóránt: "Viselni a kegyelmet" (Juhász Ferenc újabb költői korszaka) (tanulmány)
mintha forró szájam asszonyemlőt szopna, mint emlőt szopom az ős-szivet, az ős-húst, mint az emlőbimbó vad számban a szívcsúcs! Világ gyermeke: én, a létszív ősemlőt, aki bűnben, csókban emberlázzá felnőtt! Ez a belső világ persze egyszerre a külső világ képeivel, tény.eivel is jellemződik. Például: „S ott bent szívdübörgés, mint a visszahangzó kút” — sor hívja ezt a „sorolást”: Hörgés, ordítozás, sikoltás, üvöltés, vinnyogás, vicsorgás, sziszegés, nyers zengés, nyávogás, nyafogás, bömbölés, zokogás, dünnyögés, dörmögés, ugatás, jajgatás, kaffogás, brekegés, zihálás, visszhangzó átkozódás-hab, mint elmebaj-harangszó, az ajtó mögött a magány, félelem forr, mint a meztelenek tömeg-kivégzéskor. És innen vezet az ív a „vériszap-némaság, jajtest-sírhullámzás”-lhoz. Emlékezzünk: valaha a Diárium című folyóiratban szonettekkel lépett fel a költő, az egyik első igazán nagy verse, a Rezi bordal is kötött klasszikus formában íródott. Ez a formai kötöttség tér vissza: a különböző poklokat-kalandokat megjárt költő ezáltal tudja most belső küzdelmét, filozófiai eszmélkedését és -történetszemléletét legpontosabban kifejezni. Hasonlóan százada költészetéhez. Hiszen —, hogy csak a magyar avantgarde-ot vegyük — a Berzsenyi költészetéből eszmélkedő Kassákkal kezdődő avantgarde ezáltal jut vissza Juhász költészetében a leghagyományosabb versformához. A költő eddig pályáján az analízis olyan érzelmi, ismeretelméleti és történelmi kísérleteit, kalandjait élte át, amelynek szintézise ez a feszes-kötött, mégis végleteket átfogó költemény. Juhász Ferenc egyszer már felszabadította a magyar lírát hagyomány és kultúrpolitikai béklyók fogságából. A Tékozló ország és a Virágok hatalma olyan lehetőségeket nyitott a magyar lírában, amelyek túlvezettek saját költészetén is. Korszakot nyitott. Sokáig úgy látszott, a valahai áttörés legjelentősebb alakja inkább saját költészetét kerekíti, teljesíti ki utóbb. (Bárha a magam részéről ezt is szeretettel és megértéssel fogadtam, elemeztem.) (Mintha magára maradt volna a történelemben is, költészetében is. Fájdalmas beletörődéssel fogadta ezt tényként és daccal szegült ellene. És továbbra is konokan járta a maga útját. Személyes logikával. Erről beszéltem a dolgozat elején, ez az alkotói helyzet volt új korszaka indítója, kiváltója. Ezáltal emelkedhetett a látszólag vert helyzetből. Élethelyzetből és költői pozícióból. Hallgatásból is. És így végül ismét úttörő eredmény születhetett, eljutott a tőle is függetlenedő remekműhöz. A magyar líra új magaslati pontjára. 883
