Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - JUHÁSZ FERENC 60 ÉVES - Kabdebó Lóránt: "Viselni a kegyelmet" (Juhász Ferenc újabb költői korszaka) (tanulmány)
tainak mámorral felmutatója. A hangsúly eddig az ember és történelmi csapdáinak szembesítésén volt. Ekkortól: az embert személyes sorsában a boldogság esélyével méri. Nem kivonja felelőssége alól, de a felelősségvállalásra alkalmasabbá nemesíti. Az iaszkézis helyett az öröm elve alapján élő embert fogalmazza meg. & ez nem lefokozza, de felemeli, ellenállóbbá teszi. A bajokkal szemben is erősebbé. A téma kezdetben szinte még nem is változik, de az attitűd (Babits kedvelt szava!) máris lényegében más. Elképzelhető lett volna ez a Miklós-mise korábbi kötetben ? Verset írok. Eddig már 80 oldal. Gondoltam iszunk egy pohár whiskyt. Nem hívtalak, nem mentem. Ültél az öreg bőrfotelben szétvetett lábakkal, szinte feküdtél, mint egy keresztre-feszített bohóc — zöld imádkozó sáska, nyitott szád odvas halotti szoba, égő gyertyák fényrács-ravatalháza, égő gyertyafogsorú ravatalszoba-szádban százezer koporsó, és minden koporsót felnyitottam, és én feküdtem a piros koporsókban kürtökbe-öltözötten, haláltűz-bizonyítottan, százezer bajszos aranykürt hörgőit tűzpárdúc-ásítozással... ... Igyunk egy pohár whiskyt, ne a halált igyuk, a létezést igyuk, a létezés megtisztít, őrjöngve habzó fényanyag-fényalak, Hit: megáldalak, áldalak fényemben, gőgdacos hitemben, most és mindörökkön örökké. Ámen. És emellett a Szentkuthy-idéző mellett a Téli nap ban Schöner Mihály játékai tűnnek elő, éppen a legjellemzőbb Juhász Ferenc-i vers-napszakban: a hajnalban. „Kakaskukorékolás. Kint kakasok a hóban. Schéner Mihály hatalmas piros, fehérpety- tyes rongykakasai, a kitömött Ébredések, a piros posztó-sza'káWú, piros posztótaréjú Hajnali őrzők, Hajnali Árulók kékposztó tallsanló farok-páfránybok orral!” És itt van már az új Juhász-líra egyik legszebb darabja, a Kicsi sors-éposz. „És Papa harlmonikázott a srlamlizenekarban”. A Papa: a halál, Imegalázottság, megnyo- morítottság, ia betegség valahai szimbóluma. Nem megtagadja, csak felemeli: a részt az egészben. A „Kőműves-segédet” és a zene alkotó csodáit egyben tudja látni, a biai zenélő emberek és a nagy szimfóniák alkotói találkoznak, összeszövődnek a versben, a létezést összegező emberi tudatban. Az élet és alkotás harmonikus összegzése végül belesodródik a egészet megoldó-feloldó motívumba, a szeretkező szerelem, az életmáJmor átélésbe: Világ-düh: megversz? Asszony ölelj át, csókolj a gyilkos őrület-zsivajban. Feküdj szívemre, hallgasd: Papa harmonikázik a stramlizenekarban. Persze mindezzel nem az idill irányában mozdult el ez a költészet, hanem a teljesség felé. Itt, ebben a védőőrizetben” kimondható nemcsak a testvérvesztés, de a gyászból kitaszítottság fájdalma, az egyedüllét is: visszaemlékezve leírható a költő kitaszítottsága korából, korábbi hívei közül: .. . Most is Február van. Mint akkor. Álltam halott fejednél halott-egyedűl, halott! Halálodból másoktól kitagadva, mint árva gyermek, aki törvény szerint megkapta örökségül, amit meg sose kapott! Ezalatt közben készül a nagytérjedelímű eposz, a Halott feketerigó. A Szentkuthy- vers idején 80 oldal, 1983. november 19-én, A boldogság előszavának írása idején 251 Jkéziratos oldal” van készen. És ekkor közli a Juhász-költészet leendő csodájának, a Fekete Saskirálynak első részletét. Benne van tehát ebben, A boldogság című 873
