Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Berkes Tamás: Mrozek-drámák historikuma

az ember „birtokba veszi a természetet”: a kertész (az ember) „nem alkot, nem talál fel és semmivel sem rendelkezik, csak segít, szemlél, törődik és asszisztál. Vagyis, ami még fájóbb az emberi büszkeségnek: hogy úgy istenigazából nem is érti a dolgokat”. Hiú remény tehát a forradalom és a kölcsönös szeretet megváltó erejében bízni, mert a legtöbb, amit tehetünk, hogy elviseljük és békén hagyjuk embertársainkat. De, vethetnénk közbe, lehetséges így a szabadság? Nem tudjuk, mondja Mroáek, és ezért bevált módszert ajánl. Konzervatív módon védi az egyén szabadságát, mindenki szabadságát: a tisztességet és a becsületet, bármilyen anakronisztikus ez. Lengyelország európai helyének megítélése szintén ebből a belátásból következik. A Szerződés 1985-ben játszódik egy régi stílusú svájci szállodában. Két szereplője, Moris és Magnus Lengyelországot, illetve Európát képviseli. Moris fiatal szállodai alkalmazott, pimaszság és tisztesség keveredik naiv lényében: nincs önbizalma, de vár valamit az élettől. Magnus kiöregedett életművész, nosztalgikusan tekint a régi európai értékekre, ám valójában megtagadja őket: egyetlen problémája, hogy még életben van. Mivel se pénze, se illúziója, ezért bérgyilkost fogad önmaga ellen, és a lengyel szolga olcsón vállalja a feladatot. Kettejük szerződése azonban nem ilyen egyszerű: történelmi dimenziója van. Moris szabadulni próbál a statiszta, a betolakodó barbár szerepétől, érdeklődést, sőt félelmet akar kelteni: „Én, a jelentéktelen, falmelléki européer mindig is szerettem volna kivívni egy olyan igazi européernek a megbecsülését, mint ön. Másról sem ábrándoztam, mint hogy részt vehessek az európai felsőbb körök életében.” Magnus azonban nem megy bele a játékba: „A szegény rokonok és az elhagyott, majd elzüllött szeretők soha nem indítottak meg... Ne engem zaklass ezekkel a nyomoraiddal, mert nem én vagyok a felelős a te balkáni sorsodért. Undorodom ezektől a szláv idegrohamaidtól, a balti-kárpáti komplexusaidtól. Egy cseppet sem hat meg a történelmi rokkantságod, épp ellenkezőleg, undorít és untat.” Az egoistává züllött európai még a halált sem tudja méltósággal bevárni: feljelenti kiszemelt gyilkosát. Azonban az utolsó pillanatban, a rendőrség érkezése előtt Moris rendkívüli ajánlatot tesz. Időközben mesés vagyon hullott az ölébe, melyről lemond Magnus javára. A szolga nagyúri gesztussal megválthatná minden eddigi megaláztatását: „Azt akarom, hogy ön tartozzék nekem. És hogy soha ne tudja visszafizetni adósságát. Ezt jobban szeretném, mint megölni”. S bár a pénz megkésve érkezik, Moris tette mégis kijelöli önmaga további útját, a jövő esélyét:

Magnus: Nem lehetsz ilyen nemeslelkű! Ez kegyetlenség!

Moris: Muszáj, ha szabad akarok maradni.

Végül Moris elindul az ismeretlenbe, Magnus pedig összeesik és meghal. Kézenfekvő, hogy sorsukat szimbolikusan kell érteni: az éretlen lengyel segédportás hűségesebb a régi Európa eszméjéhez, a tisztesség maradi fogalmához, mint a jel- lemtelen „késő-európai” polgár. Persze, szó sincs itt messianizmusról, hiszen a hős indítéka és tette nem esik normatív megítélés alá, a folytatás pedig ismeretlen. Mrozek csak annyit mond, hogy térségünkben, amelyik „keletre van Nyugattól és nyugatra Kelettől”, él még valami amorf képzet a szabadság erkölcsi természetéről. A tények mentén haladva az sem lehetetlen, hogy korlátoltnak tetsző ábrándjaink visszhangra találnak. Legalábbis erről szól a Szerződés ellenpárja, A nagykövet. A Magnushoz hasonló címszereplő itt is csömörrel küszködik, de végül hitet nyer a menedékjogot kérő munkástól: a becsületet választja az amorális erőszakkal szemben. Ebben a darabban Mrozek folytat egy lengyel hagyományt, melyet Czeslaw Milosz — igen találóan — „Cassandra-komplexusnak” nevez. Mert miközben tart a nyugati világ szellemi lefegyverzése, az „öntevékeny dezintegrálódás”, a jövő irányzatai legjobban Kelet és Nyugat határán mérhetők fel. Ezért van az, hogy a legradikálisabb lengyelek — köztük Gombrowicz és Mrozek — szeretik a múltat és irtóznak a fcrmátlanságtól, Ázsia beszüremkedésétől. A nemzeti közvélemény legélesebb bírálói is meg vannak győződve arról, hogy a „szabadság” szó a „nyugati szelet” jelenti.

947