Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT CSÁTH GÉZA - Kovács Éva: Csáth Géza korai novelláinak stílusvizsgálata (tanulmány)

„ .. .És most mintha 10—15 zenekar kezdene zenélni körös-körül egyszerre különböző távolságokban — fölzendülnek bennem az elmúlt tavaszok emlékei.”

Csupa zengés, zenélés — ez a mostani tavasz. Ám a jelent lassan felváltja az emlékezés — és az idő problémája ugyancsak jellegzetes impresszionista vonás. A tudatban elmosódó, a valóságból kizökkent, elsuhanó képeket a színek bekapcsolásával teremti meg az író.

„Fénytelen, fátyolos színek, olyan tiszták, hogy szinte világítanak. Mint valami üveg festmény a nagy, kerek ég ablakán. A képek eltakarják egymást, de átlátszanak egymáson. Mintha a zenekarok mind más és más darabot játszanának, de valameny- nyi ugyanabban az alaphangnemben.”

Az érzékek és érzetek összekapcsolásával igyekszik szavakban visszaadni, felidézni azt a hangulatot, amely benne keletkezett ezen a tavaszon. A líraiság olyan mély és olyan mértékű itt a prózában, hogy a költészetével vetekedhet.

A jelzők halmozása és a jelzők tudatos kiválasztása azon az impresszionista költői szemléleten alapul, hogy a szó az író egyetlen eszköze és lehetősége a valóság megragadására, meghódítására, az idő legyőzésére, de ezzel a biztos tudattal mindig együtt jár a kétely is: sikerült-e, lehetséges-e egyáltalán szóba önteni az élet áradó, burjánzó látványait, emlékeit. Ebből fakad a szó mámora, és tisztelete, a szóhalmozó szenvedély: a lezártnak tűnő gondolathoz újra és újra hozzátenni valamit, ami még erősebbé teszi az érzetek nyelvi megragadását, absztrahálását.

„Az egész együtt valami tömör, parfümös, kavargó, lendítő zene. Nem harsány, de mégis teljes regiszterben zengő.” A jelzők megválasztása tudatos: az öt érzék együttese szólal meg bennük: tömör; tapintás, parfümös; szaglás, kavargó; látás, lendítő; mozgás, harsány, zengő; hallás.

A Tavaszok és a Tavaszi ouverture című novellákben mégis a Csáthhoz legközelebb álló zenei akusztikai hatások felerősödése a legjellemzőbb. A Tavaszok a felnőtté válás folyamatában megőrzött impressziókat szeretné a zenei hangzatokkal megfeleltetni, a Tavaszi ouverture (nyitány) pedig egy ember kísérlete az újraéledésre a hosszú tél után, szintén zenével megfeleltetve, de itt hangszerekkel és nem hangzatokkal. Mindkét novella túlnő azonban a puszta impressziók leírásán, a szavak és történések szimbolikus jelentőséget nyernek. Rimbaud A magánhangzók szonettje jut erről eszébe az embernek. A hangoknak ott a színek felelnek meg, itt a zenei hangzás.

„A c-mollt hallom újra és újra. Nálam ez a tavasz hangneme. Ez foglalja össze és olvasztja egybe a sok különböző zenét... Különös, bolondítóan tökéletes, teljes és szakadatlan zene ez. Mint maga az élet”. (T)

„A vonósok:: A tél, november óta semmi sem engedett. A háziasszonyok panaszkodtak, hogy képtelenség győzni a fűtést. Naponként hírt lehetett hallani a megfagyott emberekről.. . Az ember nem tudta elgondolni, hogy lehetett valaha más idő is.” (To)

Ezeknek a Csáth novelláknak az elemzéséhez nem elegendőek a szavak, hangszeren is meg kellene szólaltatni őket. így közelebb jutnánk megfejtésükhöz. Csáth ugyanis egészen pontos megfeleléseket ír le — s mivel zeneértő ember volt, ezek a megfeleltetések nyilván nem a véletlenen, hanem tudatos szerkesztésen alapulnak. Természetesen ez a komponálás erősen szubjektív.

A Tavaszokban a c-moll akkord, mint harmonikus „alapgondolat” jelenik meg. A c hang a boldog gyermekkort idézi: „A gyerek, akinek még nincs sorsa, mert még nem történt vele semmi.”

„Telnek-múlnak az évek, s mire beáll a sorba a hetedik is, már két hang kezd szólni. A c és az esz. Két hosszan kitartott klarinéthang. Kicsit méla, de elégedett és szép hangzás. Békesség!”

Vagyis az iskolaévek boldog, hasznos időszaka és a meséké. Az Andersen-mesék Csáth életét végigkísérik, de jellegzetesen impresszionista vonás ez is. A varázsló kertjében A Vörös Esztiben, a A varázsló halálában stb. a mesének különös szerepe van. A valóság és álom, a valóság és képzelet hatását egybemosó műfaj különösen alkalmas az emlékezésre.

91